Halálhírét keltették, de már Melbourne-ben volt, az olimpián

Kovács József a forradalom alatt készült a melbourne-i olimpiára
Kovács József a forradalom alatt készült a melbourne-i olimpiára - © Fotó: magánarchívum
Nyíregyháza – A legendás futó, Kovács József forradalmi hangulatban edzett, testvére emlékezett azokra az időkre.

Az 1956-os forradalom sportos vonatkozása, hogy abban az évben november 22-én Melbourne-ben megkezdődött a XVI. nyári olimpia. Vagyis, a játékokra induló magyar sportolók háborús körülmények között készültek a versenyekre.

Az ausztrál városban ezüst-érmet szerzett a nyíregyházi származású Kovács József. A Budapesten Bütyökként, Nyíregyházán inkább Kusziként ismert sportember négygyermekes családban nőtt fel, Zoltán és Mihály után ő volt a Kerekes-házban dolgozó úri-szabó harmadik gyermeke. Ma már egyedül a legkisebb testvére, Tibor él, aki mesélt nekünk azokról az időkről.

Ne fuss arra, nincs ott semmi

– Mind a négyen sportoltunk, a bátyáim atletizáltak, én futballoztam, de ezek mellett persze „mindenevők” voltunk, együtt úsztunk a Bujtoson Balczó Andrással és Hegedűs Istvánnal is – mondta a 86 éves Kovács Tibi bácsi. – A legtehetségesebb talán a középtávfutó Mihály volt, a legszorgalmasabb viszont kétségkívül Jóska. Csúfolták amiatt, hogy nem tud egy egyeneset a labdába rúgni, de ő rendületlenül tréningezett. A Vasút-pályán edzett, az ott gyakorló futballisták sokszor utánakiabálták, hogy „ne fuss arra, nincs ott semmi”. Ő azonban futott, majd később csak mosolygott: lám, a futballisták maximum Budapestig jutottak, ő pedig bejárta a világot.
Igaz, hiszen a 90 évvel ezelőtt született Kovács József három olimpián, a melbourne-i mellett a helsinkin és a rómain, és ki tudja még hány országban járt. 1950-től élt Budapesten, a forradalom idején is az MTK, illetve akkoriban Budapesti Vörös Lobogó atlétája volt. Mit lehetett tudni róla, amikor a fővárosban már dúltak a harcok? – Gyakorlatilag semmit, a feleségével, Rózsikával sem tudtuk tartani a kapcsolatot – így Kovács Tibor, aki a „Kefébe” járt, rendőrnyomozó lett, és alezredesként, a bűnügyi vizsgálati osztály alosztályvezetőjeként ment nyugdíjba.

– A forradalom rádiója egyszer bemondta, hogy a barikádokon meghalt, de kiderült, hogy nem volt igaz, hiszen Csehszlovákián keresztül már Melbourne-be utaztak. A kinti jó eredményéről a rádióból értesültünk, beszélni nem tudtunk vele. Ugyan több magyar sportoló is kint maradt akkor vagy Amerikába disszidált, de Jóskának ilyesmi meg sem fordult a fejében. Várta itthon a felesége és gyermeke, Péter, meg az MTK sportolójaként, hogy úgy mondjam, ki kellett szolgálniuk azt a rendszert.

Tibor bácsi láthatta bátyja talán leginkább elhíresült futását, amikor 1953-ben, a telt házas Népstadionban legyőzte a szovjet Vlagyimir Kucot. Beszélgetésünk során is megkönnyezte, amikor arra emlékezett, hogy a közönség miként hajszolta bele a győzelembe a bátyját. „Kuszi” (merthogy a testvér nem szereti, ha a jobban ismert nevén, „Bütyökként” emlegetik) a világon először győzte le a cseh Emil Zátopeket, akivel amúgy kiváló viszonyt ápolt. Erre a futásra 1954-ben került sor.

Az egykori remek sportoló 61 évesen, 1987-ben halt meg, Budapesten temették el.

KM-BT








hirdetés