Halállal végződő fészekrablás – Ezt írta a Kelet 70, 60, 50, 40 és 30 éve

„A vencsellői Szabadság Termelőszövetkezet 157 hold őszi takarmánykeverék termését silózza be” – adta hírül a Kelet ötven évvel ezelőtt
„A vencsellői Szabadság Termelőszövetkezet 157 hold őszi takarmánykeverék termését silózza be” – adta hírül a Kelet ötven évvel ezelőtt - © Fotók: KM-archív
Szabolcs-Szatmár-Bereg – Előkaptuk az 1948-as, 1958-as, 1968-as, 1978-as és 1988-as Kelet-Magyarországot, hogy nosztalgiázzunk kicsit.

Hetven éve írtuk
1948. május 29., szombat
Eltörte a lábát a szekér kereke

P. Ferenc nyírmadai lakos szekerével a mezőre ment kapálni. Amint felszállott a szekérre, a kerék küllőire lépett. A szekér elé fogott lovak közben megvadultak, P. Ferencnek nem volt ideje, hogy kihúzza a lábát és így a forgó kerék eltörte. A sérültet kórházba szállították.

1948. június 3., csütörtök
Halállal végződő fészekrablás

K. Sándor nyolcéves matolcsi kisfiú elhatározta, hogy kiszedi a kertjük fáján lévő madárfészekből a fiókákat. Fel is mászott a fára, hogy tervét végrehajtsa, amikor azonban a legfelső, vékony ágra lépett, az eltört alatta, és a kisfiú a magasból fejjel lefelé a földre zuhant. Amikor a szülei ­odarohantak hozzá, már nem volt benne élet. A hatósági orvos megállapította, hogy a halált koponyaalapi törés okozta.

Hatvan éve írtuk
1958. május 28., szerda
Közel tízezer rádió üzemel Nyíregyházán

A legutóbbi postai nyilvántartások szerint több mint 9900 rádiótulajdonos van Nyíregyházán és közvetlen környékén. Havonként általában 150–200-zal emelkedik a rádió-előfizetők száma. A rádiódíjakat szorgalmasan fizetik a nyíregyházi dolgozók, csak Borbányán fordul elő késés. A posta vezetőinek tájékoztatása szerint Nyíregyházán és a hozzá tartozó húsz fiókposta körzetében nincsenek úgynevezett potyázók, akik engedély nélkül üzemeltetik rádiójukat.

Ötven éve írtuk
1968. május 31., péntek
Évi több ezer páciens a megye állatkórházaiban

Az elmúlt években sokat gúnyolódtunk egyes országok túlzott állatvédő mozgalmain – mert ugyanakkor elfeledkeztek az embervédelemről. Hová tegyük hát azt a tényt, hogy hazánkban az elmúlt hónapokban újra megalakult az Országos Állatvédő Egyesület? Nézzük a kezdetét! Diákok biológiai szakköreiből indult ki a mozgalom: bajba jutott, elhagyott vagy szenvedő állatokon segítettek, ugyanakkor a gyakorlatban tanulták az élet örökös csodáinak ismeretét. Szorgalmuk gyümölcseként már két menhely létesült a fővárosban elhagyott állatoknak. Nézzük Szabolcs-Szatmár megyét: három állatkórház működik, Vásárosnaményban, Mátészalkán és Nyíregyházán. Évente több ezer állatot, lovat, szarvasmarhát, sertést, baromfit, papagájt, sündisznót és – ki hinné? – kedvenc görényt is behoznak. Kutatómunkájuk igen fontos egy állattenyésztő megye szemszögéből.

Negyven éve írtuk
1978. június 3., szombat
Autóbusz és kisvonat ütközött Ibrányban

Tömeges baleset történt június 1-jén reggel Ibrány belterületén, a Szabolcs utca és a vasút kereszteződésében. B. János a kisvárdai Felső-szabolcsi Vízgazdálkodási Társulás autóbuszával úgy hajtott át a sorompó nélküli kereszteződésen, hogy nem győződött meg az áthaladás veszélytelenségéről, ezért a kisvonat a jármű oldalának ütközött. Az autóbusz nyolc utasa közül hét könnyű, egy súlyos sérüléseket szenvedett, hárman még kórházban vannak. B. vezetői engedélyét bevonták, ellene eljárás indult.

Harminc éve írtuk
1988. május 28., szombat
Három diófa

Milotán, Tiszacsécsén valamikor az volt a szokás, hogy a házasság után minden családfő elültetett legalább három diófát. Egyet bölcsőnek, egyet koporsónak, egyet meg, hogy teremjen. Generációkon át tartotta magát a nemes hagyomány, ennek köszönhető, hogy sehol másutt nem számoltak annyi gyönyörű fát, mint a szatmári Tisza-könyökben. Sajnos az utóbbi esztendők esztelen furnér­üzem-telepítési láza alaposan megritkította a párjukat ritkító dióligeteket – még szerencse, hogy tavaly Milotán újból hozzákezdtek a helyi tsz gondoskodásával a világhírű termést hozó csemeték telepítéséhez. A hírről tudomást szerezve az ember óhatatlanul kopár országútjainkra gondol: a betoncsík és a szántóföldek, legelők között nemritkán húsz–harminc méteres megműveletlen sáv húzódik, amely a legjobb esetben is csak füvet terem. A szépet miért ne lehetne összekötni a hasznot hajtóval, sivár út menti sávjainkba miért ne lehetne diófákat ültetni? Aki Tiszakóród határában vagy a sonkádi Túr-gáton látta már azokat a fasorokat, az tudja, aligha van szebb látvány.

KM








hirdetés