Halálos bombateherrel repültek Nyíregyháza fölé az amerikai bombázók

Akt.:
Halálos bombateherrel repültek Nyíregyháza fölé az amerikai bombázók
Halálos bombateherrel repültek Nyíregyháza fölé az amerikai bombázók
Nyíregyháza – Az 1944-es eseményeket a közelmúltban elhunyt Szmolnik Károly (1933-2014) repülő főhadnagy, a Tahy Béla Veterán Repülő Egyesület elnöke – aki szemtanúja és túlélője volt a borzalmaknak –, néhány évvel ezelőtt papírra vetett és fennmaradt visszaemlékezéseivel elevenítjük fel, ezzel tisztelegve az ártatlan áldozatok emléke előtt:

„A város részéről már korábban történtek lépések az esetleges bombatámadások esetére. A tűzoltóparancsnok javaslatára a vasútállomás előtti téren ún. nyitott óvóhelyárkot terveztek építeni, de időközben a német katonai parancsnokság ezt megtette, amelynek költségeihez a város is hozzájárult, sőt, a németek megengedték, hogy a szükségletnek megfelelően polgári személyek is használhassák, ha szükség lesz rá.

1944. szeptember 6-án, azon a bizonyos szerdai napon, Nyíregyházán heti piac és ragyogó napsütéses idő volt. Én édesapámat vártam a vasútállomáson. A város élte mindennapi megszokott életritmusát, nyüzsgő forgalom volt a városban. A bokortanyákból szekereken jöttek be a tirpák gazdák terményeiket árulni.

És ekkor, 10 óra 55 perckor belehasítottak a légiriadót jelző szirénák a város békés csendjébe. Délelőtt 11 óra 10 perckor jelentek meg Tokaj felől a B-24-es amerikai távolsági bombázók, a Liberatorok. Összesen 116 db ért ide, 4 gép műszaki hiba miatt fordult vissza. 44 db P-51-es Mustang vadászgép kísérte a köteléket, amelyek dél-olaszországi támaszpontokról szálltak fel. 464 db motor hullámzó, morajló zúgása szolgáltatta a gyászzenét.
Egy megtévesztő manőver kapcsán a Miskolc irányába repülő kötelék Tiszalöknél új irányt vett és elérték Nyíregyháza légterét.

Három hullámban bombázták az állomást. Az első a Tiszavasvári úti szántóföldet, valamint az ún. Babicz-féle gyümölcsöskertet és tökföldet érte. Erről a helyiek emlékezetében egy tévhit él. Ugyanis nem tévedésből bombázták a tökföldet, mert azt hitték az amerikaiak, hogy az álcázott terület, hanem azért, mert egy szőnyegbombázás hatósugarának van eleje és vége. Ahhoz, hogy egy légitámadás eredményes legyen, a módszertani kivitelezés alapján a bombavetés, ill. a célpont hatásos megsemmisítése érdekében az első hullám a szőnyeg elejét, a második a közepét, a harmadik a végét bombázza. Tehát az amerikaiak nagyon is jól tudták, hogy mit bombáznak. A bombázás célja a rendező pályaudvar teljes megsemmisítése és egy időre való megbénítása volt.

A második hullám a MÁV-fűtőházat és a sporttelepet érte, polgári lakóházak is megsérültek. A harmadikban pedig a dohánybeváltóban, a környező utcákban és a lovassági laktanyában keletkezett súlyos – 80%-os – sérülés.

Összesen 1096 db 250 kg-os bombát oldottak ki a támadás ideje alatt. A felrobbant, szétszakadt bombatestek köpenyeinek szilánkjai még forrók voltak, amikor kezembe vettem őket.

A 15 percig tartó légitámadást – 5-5 perces időközökkel – személyesen éltem át. Még éppen sikerült felkapaszkodnom egy tehervagonra, amely Királytelek irányába húzott ki az állomásról, így szerencsémre nem voltam a veszélyes zónában. Most is szemeim előtt peregnek le az események. A nagy porfellegben a Nap is elhomályosodott. Por- és füstfelhő borította a város légterét. Óriási szélvihar támadt a légnyomástól, pusztultak az emberek, egész utcasorok omlottak össze. A bombák rombolása nyomán óriási kráterek keletkeztek mindenütt, a villamossínek összetekeregve meredtek az égnek.

A legnagyobb pusztítás a vasútállomást és környékét érte. A huszárlaktanya a csodával határos módon megmenekült, de – többek között – a gyönyörű állomásépület, a Szabolcs Szálloda és a Liptay-iskola rommá lett.
Semmiféle légvédelmi elhárítás nem történt, az amerikaiaknak szabad volt az útjuk Nyíregyházáig. Teljesen zavartalan volt a bombatámadás részükről. A korabeli szólásmondás szerint: „Gyöngyvirágos Nyíregyháza, te maradtál utoljára”.

A dohánybeváltóban mintegy 25 ezer kg dohány, a vasútállomáson egy tartály benzin, néhány kocsi fa és faszén, a lovassági laktanyában pedig két kazal széna és tűzifa égett el. A hozzávetőleges kár köz- és magánvagyonban kb. 74 millió Pengő volt.

Nyíregyházy (korábban Szohor) Pál, a város polgármestere a rendőrkapitánnyal és a légoltalmi kerület vezetőjével a harmadik hullám távozása közben, még a riadótartam alatt a helyszínen tájékozódott a pusztításról.
A tűzoltóságot két helyen egy időben, éspedig a vasútállomáson és a dohánybeváltóban nyomban bevetették, ugyanakkor intézkedtek az életmentő osztagok bevetése iránt is.

A mentésben a hivatásos szerveken kívül a leventék, honvéd osztagok és német katonai alakulatok dicséretre méltóan vettek részt. A beszervezett kocsioszlopok a riadó lefújása után fél órán belül megjelentek.

Mintegy 262 család vált hajléktalanná, kb. 1022 személlyel. Még aznap működésbe lépett a város lakáskiutaló hivatala és segélyező szerve. A segélyre szorulók aznap este már étkezést kaptak. A Vöröskereszt női gárdája két helyen főzött, mintegy 2500 személy részére. Ebben az ellátásban a mentőszervek is részesültek. A gondozásra szorulók száma mintegy 600 személy volt.

A korabeli kárjelentés szerint: a halottak száma 80 fő, a súlyos sebesülteké 10, könnyebben sérültek 63-an. Elpusztult épület: 3 db emeletes ház, súlyosan megrongálódott: 163 földszintes és 7 emeletes épület. Könnyen megrongálódott: 186 földszintes és 1 emeletes ház. Szükséglakásban helyeztek el 227 családot 908 fővel. A fel nem robbant rombolóbombák száma: 15.

Nyíregyháza városa ekkor érezte meg a saját bőrén a háború pusztítását. Az addig csak hallomásból, a rádióból ismert bombázások valósággá váltak. Sok szülő siratta gyermekét. 1944. szeptember 6. a város gyásznapja volt. Ez volt a nyitánya háborús szenvedéseinknek. Hamarosan megkezdődtek a harcok a városért a németek és az oroszok között.

Emlékezzünk kegyelettel azokra a polgári áldozatokra, akik a háború értelmetlen áldozatai voltak, akiket a bomba, a légnyomás felismerhetetlenné tett a romok alatt. A túlélők kötelessége, hogy emlékezzenek rájuk és imádkozzanak értük.”








hirdetés