Hallgatói választások

 Lehet bár
segítségként is
értékelni, a hallgatói
hitel attól még egy
kényszermegoldás, hiszen azt jelenti:
tanulni kész és képes fiataloknak
nincs pénzük a
tanulásra, ezért vagy feladni,
vagy kölcsönt kérni
kénytelenek. S ami kényszer, az eleve nem
lehet jó, bár kétségtelen:
okosan felhasználva a diákhitel
egy biztató kiinduló ponthoz
segíthet egy pallérozott
pályakezdőt, akinek már csak egy kis
szerencsében kell bíznia, hogy
visszafizethesse. Fortunához
könyörögni azonban nem túl
jó dolog, miként szembesülni a
ténnyel, hogy Magyarországon még
mindig nem tart ott a családok
életszínvonala, amelyen nem okozhat
gondot egy tanulni vágyó fiatal
segítése.

Másrészről viszont a könnyebb
megoldás választását is
kritika illetheti. Érdemes újra
elővenni a Kelet-Magyarország tegnapi
számát, melynek címlapján
egy bölcsészhallgató lány
mutatja fel a dohányzsírtól fekete
kezét – jókedvűen,
bűbájos mosoly
kíséretében! A fotó
beszerkesztése előtt kissé
hitetlenkedve kérdeztem: valóban
hozzájárul a fotó és neve
közléséhez? De miért is lenne
probléma a kemény munkával? A
bölcsész lány mintha csak szem
előtt tartaná a Tatiosz-i mondást,
miszerint „A világ
fennállása óta az ember legnagyobb
tanítója a szenvedés.”
Márpedig aki már tört és
fűzött dohányt, az tudja, milyen
nehezen szedi le este a fáradt ujjakról a
dohányzsírt a citromhéj. Vagyis a
diplomáért vállalt
áldozatok között az
eladósodás csak az egyik
alternatíva, s csupán szemlélet
kérdése, ki hogyan mérsékli
vagy váltja ki a hitelt.

Kapcsolódó cikkek:

• Diákhitel: befektetés vagy
  eladósodás?
• Második esély a
  felsőoktatásban
• A diploma értékét
  az ismeretség adja
• Szakképzések
  érettségizetteknek

– Nyéki Zsolt -

A SZON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!