Haragosi és a mobilitás

Ha Weöres Sándor ezt (mármint az Oszkár útitárskereső telekocsirendszernek a sikerét) megélhette volna! Akkor talán úgy kezdi népszerű gyermekversét, hogy: „Fut, robog a telekocsi, benne ül a Haragosi, din-don diridongó…”. Merthogy az ötlet – osszuk meg az autónkat és az utazás költségeit olyanokkal, akik velünk azonos úti célt választottak – egyenesen zseniális. Matyasovszki József jegyzete.


Nyilván korábban a megfelelő internetes háttértámogatás és szervezhetőség hiányában nem volt ilyesmire lehetőség. Most viszont az utaztatók, de különösen a szolgáltatást igénybe vevők számának dinamikus növekedéséből is jól látszik, van ebben potenciál rendesen. Talán már csak az olyanok félnek az oszkározástól, akik egyedül vonaton érzik magukat biztonságban, s egy idegen sofőr mellé be nem ülnének még akkor sem, ha az illető pecsétes papírral igazolná, hanyadjára ment át a forgalmi vizsgán. Pedig a kockázat így sem nagyobb, mint ha valamelyik rokonunk vagy családtagunk, esetleg mi magunk szorongatnánk a volánt. Tudomásul kell venni: a közúti közlekedés veszélyes üzem még Haragosi mellett is a bakon!

Persze nem állítom, hogy nem féltem az egyetemista gyermekeimet, amikor Oszkárral utaznak. (Nálunk emiatt is alapszabály, hogy minden sikeres célba érésről azonnal tájékoztatni kell a közvetlen családtagokat.) De ma már jogos igény, hogy az utazás elsősorban gyors és kényelmes legyen, s persze lehetőleg biztonságos. Éppen ezért a MÁV is felfoghatná már, hogy a „lassan járj, tovább érsz” szólásmondást nekik már régen nem kellene szó szerint értelmezni.

Matyasovszki József








hirdetés