Harmadszorra ment el
– Hétfőn délelőtt ment az áram, éppen vendégem volt, kilenc és tíz között egyszer csak pislákolt egyet a lámpa, majd elaludt. Amikor ez harmadszor megismétlődött a vendégem megjegyezte: na most végleg elment! Sajnos így is történt. Telefonáltunk persze az eonosoknak, ám három napig nem volt áram, utána pedig hol volt, hol nem volt. A trafóház itt van a szomszédunkban, amikor megjöttek a szakemberek és kinyitották a szekrény ajtaját, felgyulladt a láma, de amikor vagy húsz méterre elmentek, akkor megint elaludt. Ez jó párszor így ment, hat-nyolc órás szünet után jöttek újra.
Féltek a sötétben
– Nagy gondot okozott ez nekünk a feleségemmel, hiszen nekem pár éve amputálni kellett a lábam, ráadásul cukorbeteg is vagyok. Nagyon sok ételünk megromlott, szerencsére az inzulinnal nem volt gond, ám sötétben a beadással annál inkább. Amikor fűteni kellett, előbb a telefonnal világítottam, ám amikor az lemerült akkor csak tapogatóztam a sötétben. Az utca szélén lakunk, féltünk is, hiába van kutya. Meg is kértem a két vőmet, hogy néha ugorjanak be hozzánk. Fel vagyunk háborodva, hiszen rendesen fizetjük a számlákat, mégis nagy gondot okozott nekünk és persze jó pár hozzánk hasonló utcabeli nyugdíjasnak ez a hét. KM-MTI