Harminc esztendeje hallatja a hangját az Alvégesi Népdalkör

Nem képzett zenészek, sem zenélni, sem kottát olvasni nem tanultak soha, de szívből s jól énekelnek – és ez a lényeg!
Nem képzett zenészek, sem zenélni, sem kottát olvasni nem tanultak soha, de szívből s jól énekelnek – és ez a lényeg! - © Fotó: Pusztai Sándor
Nyíregyháza – Krisztusi korhoz közeledik az idén jubiláló Alvégesi Népdalkör.


„Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.”

Ez a Babits-gondolat a mottója az Alvégesi Népdalkörnek, amely nemrégiben ünnepelte a 30. születésnapját. A jeles alkalomból szeptember végén jubileumi ünnepséget tartottak, ahol a Tirpák Népzenei Együttes közreműködésével emlékeztek meg az elröppent 30 esztendőről. Az elmúlt évtizedekben a csoport létszáma nem sokat változott, tagjai szilárd oszlopokként tartják népi hagyományainkat. A népdalkört az Alvégesi Művelődési Ház egykori igazgatója, Jámbor István indította útjára, akinek munkáját több művészeti vezető is segítette az idők folyamán.

Vissza a kezdetekhez

Mészáros Szilárd, a Váci Mihály Kulturális Központ igazgatója az ünnepi beszédében azt emelte ki, hogy meg kell becsülni azokat, akik szabadidejüket ennek a nemes tevékenységnek szentelik.

Rákóczi Ildikó önkormányzati képviselő a fegyelmezettséget hangsúlyozta, őt Jámbor István nosztalgikus visszaemlékezése követte.

– Úgy emlékszem az 1975-ös nyírbélteki megyei népzenei bemutatóra, mintha csak tegnap lett volna, ott kezdődött minden. A gyulaházi gyerek citerazenekarral vettem részt a rendezvényen, Makó Pál ugyanebben az időben a Városmajori Citerazenekart vezette. Telt-múlt az idő, majd 1992-re váltott a naptár, amikor Varga Jánosné kezei alatt nagyobb sebességre kapcsolt a társulat.

– Jómagam 2010-től vettem át a stafétabotot művészeti vezetőként. Csodálatos érzés, hogy olyan emberekkel dolgozhatok együtt, s érünk el kiemelkedő eredményeket, akik nem képzett zenészek, sem zenélni, sem kottát olvasni nem tanultak soha, de szívből énekelnek, és ez a lényeg! – mesélte Végh Jánosné, akitől azt is megtudtuk: az 1984-ben alakult Alvégesi Nyugdíjas Klub tagjai közül jó néhányan énekelnek az Alvégesi Népdalkörben. – Kifejezett tagtoborzás nincs, ám, aki kedvet érez magában a hagyományok továbbörökítésére, habozás nélkül jelentkezhet a népdalkörbe – hangsúlyozta a művészeti vezető.

Bearanyozódott a teljesítmény

A nyugdíjasokból álló, mégis fiatalos csapat elhivatottságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a számtalan eredmény és díj, amelyet a népdalkör az évek során elnyert. A tarpai népzenei együttesek országos minősítő versenyéről előbb ezüst, majd arany fokozattal tértek haza, később Csillebércen, a szeniorok dalversenyén lettek abszolút elsők.

Természetesen ebben az évben sem tétlenkedik a nyíregyházi népzenei társulat, felléptek már Nyírbátorban, a nyugdíjas Ki mit tud? rendezvényen, műsort adtak az Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonában és egy szüreti bálon is. Az egyletnek ugyan akadnak támogatói a város és a nyugdíjas klub „személyében”, javarészt azonban saját pénztárcájukból állják a tagok a fellépések és az utazások költségeit.

A legjobb gyógymód

– Nem csak a népdal és a közönség szeretete motivál újabb és újabb próbákra, szereplésekre minket – tett meglepő kijelentést beszélgetésünk végén Végh Jánosné. – Idősebb korban az ember könnyen elmagányosodik és megfakul az emlékezete. A demencia ellen a legjobb gyógymód, hogy fejben memorizáljuk a népdalokat, s mindeközben nagyon jól érezzük magunkat – magyarázza Irma néni. Kérdésemre, mi a véleménye a népdalok, népzenék modern feldolgozásairól, mosolyogva ennyit mondott: – A Csík zenekar tovább élteti a műfajt, a muzsikájukban még hallom a dalokat a dalban. A diszkósított, rockosított borzalmak pedig szót sem érdemelnek.

GE








hirdetés