Harmincöt év a könyvzúzdában

Akt.:
Intellektuális eszmefuttatásokat és a triviális köznapi eseményeket keserédesen elegyítő élet elevenedik meg Krobot színpadán
Intellektuális eszmefuttatásokat és a triviális köznapi eseményeket keserédesen elegyítő élet elevenedik meg Krobot színpadán
Nyíregyháza – A Túl zajos magány a Móricz Zsigmond Színház felejthetetlen előadásai közé tartozik.

A néző, aki a Sörgyári capriccio, A szigorúan ellenőrzött vonatok vagy az Őfelsége pincére voltam szerzőjéről jószerivel csak annyit tud, hogy valaha vasutas is volt, s hogy galambetetés közben kizuhant a kórház ötödik emeleti ablakából, most megrendül.

Végtelen és Örökkévalóság

Megrendül és felujjong, mert részese lehet az irodalom ama csodájának, amelyet Hrabal oly természetes ösztönnel teremtett. Részese lehet annak a művészi erőnek, amellyel lírai emlékezést, iróniát és groteszket páratlan bőségben tár elénk. Amikor nézzük a harmincöt éve hulladékpapír-bálákat készítő Hanta kisszerű életének édes-bús töredékeit, belelátunk lelkének legrejtettebb zugaiba, ahol megpillantjuk az „akarata ellenére műveltté” lett, a havonta húsz mázsa könyvet összezúzó, magányosan vegetáló, Görögországba vágyó, ellenben örökre pincéje mocskában fulladozó, az egércsaládok pusztulásán eltöprengő bálázót, a Végtelen és az Örökkévalóság megszállottját.

Ivo Krobot a szöveg filozófiai-művészettörténeti örvényeit, s az írói humor elágazásait mélyen értő, jelentékeny rendezésében nemcsak a főszereplő, Horváth László Attila lenyűgöző színészi megoldásai, hanem Zeke Editnek a mű lényegét kongeniálisan erősítő díszletei is erős nyomot hagynak a publikum emlékezetében. Horváth László Attilát figyelve nem pusztán Hantát, a gondolatok túl zajos magányában morfondírozó, idősödő melóst látjuk, hanem Hrabalt magát. Intellektuális eszmefuttatásokat és a triviális köznapi eseményeket keserédesen elegyítő élet elevenedik meg Krobot színpadán, hogy magával ragadja mindazokat, akik hajlandók a cseh író utánozhatatlanul gazdag világának megismerésére.

Elementáris élmény

A Túl zajos magány Bohumil Hrabal 1976-ban született, monológformában írott kisregényének dramatizált változata (szövegkönyv: Ivo Krobot; magyar szöveg: Bognár Róbert, Halász András). A fent/lent dialektikáját jól kihasználó, a közös játékot s az egyéni teljesítményeket (Szabó Márta, Varga Norbert, Horváth Sebestyén Sándor, Pregitzer Fruzsina, Széles Zita, Nyomtató Enikő, Puskás Tivadar, Tóth Károly, Fridrik Noémi, Kuthy Patrícia, Illyés Ákos, Vicei Zsolt, Rák Zoltán, Petneházy Attila, Gulácsi Tamás, Lakatos Máté) ügyesen kamatoztató, a statikus és a dinamikus jeleneteket okosan adagoló rendezés a Gutenberg-galaxis közelgő végével naponta szembesülő befogadó számára elementáris élmény. A Zdeněk Kluka (és Kazár Pál) zenéjével fűszerezett, (néhol azért rövidítendő) darab a Móricz Zsigmond Színház felejthetetlen előadásai közé tartozik.

Karádi Zsolt








hirdetés