Három kérdés három képviselőhöz

1. Igényli-e az önkormányzat a civil szervezetek véleményét a döntések előkészítésében?

Kovács László (SZDSZ): Létezik a „civileknek” egy olyan köre, amelyeknek
a véleménye egyezik a városvezetés akaratával (lásd: Kőr Dáma Kör), az ő véleményüket
szívesen hallják. A többiek bárhogy küzdenek, képtelenek érdekeiket képviselni
(például a Tiszántúli Természetvédők Társasulata). A döntéselőkészítésben egyébként
nem igénylik a civil szervezetek véleményét – sőt még a nem a konzervatívokhoz
tartozó képviselőkét sem.

Szilágyi László (Fidesz): Igen, igényli, minden önkormányzati bizottságban
képviseltethetik magukat a civil szervezetek. A szociális bizottságban például
két szervezet vesz részt tanácskozási joggal, de a civileket érintő napirendi
pontokra mindig meghívjuk az adott szervezet képviselőit is.

Tóth Csaba (MSZP): Az mindig az adott ügytől függ, de valóban célszerű
kikérni az érintettek és szakértők véleményét ahhoz, hogy felelős döntéseket
hozhassunk. A civil szervezetek nagy többsége, úgy gondolom, Debrecenben meglehetősen
aktív, segítőkész és önzetlen, valóban sokat tudnak segíteni a hozzájuk fordulóknak.
Ugyanakkor a városvezetés nem mindig él ezzel a lehetőséggel: legutóbb például
a most létrehozandó Debreceni Ének-zenei- és Kórusműhely Kht. előkészítő munkája
során mellőzték a civil szervezeteket, és a Bányai-iskola nevelőtestületének
javaslatát. Ők egy művészeti vezető munkakört akartak létrehozni, a városvezetés
viszont nem ezt támogatta.

2. Megvan-e a feltétele a városban annak, hogy minden gyerek a szülője által
választott önkormányzati iskolába járhasson?

Kovács László (SZDSZ): Amennyiben a szülők a saját lakókörzetükbe tartozó
valamelyik iskolába szeretnék járatni gyermeküket, akkor igen. Amennyiben olyan
„elit” iskolába, amelyik más körzetet köteles elsősorban ellátni, akkor oda
– valószínűleg – nem minden jelentkezőt tudnak felvenni

Szilágyi László (Fidesz): Az esetek nagy többségében adottak a feltételek.
Van azonban két-három olyan jó hírű iskola (például az Ibolya utcai) és tanító,
akiknek a népszerűsége többszörös túljelentkezést okoz. A többi intézménynél
ilyen gond nincs, a körzetes gyerekeket pedig mindenképpen fel kell venni.

Tóth Csaba (MSZP): Egyre inkább igen, de ennek oka sajnos nem az intézményi
háttér javulásában keresendő, hanem abban, hogy évről-évre körülbelül 200 fővel
csökken a beíratkozó diákok száma. Egyébként a régi tendencia mára megfordult,
hiszen nemcsak a szülők keresik a legmegfelelőbb iskolát a gyermekük számára,
hanem az iskolák is igyekeznek vonzóbbá tenni magukat a szülők és gyermekek
szemében. Különböző plusz „szolgáltatásokkal” (nyelvtanulás, uszoda, tanórán
kívüli foglalkozások) próbálnak kitűnni a többi intézmény közül.

3. Mit tehet (még) a város a belvízkárok megelőzéséért?

Kovács László (SZDSZ): A közmunka programban foglalkoztatott emberekkel
kitakaríttathatnák a régi vízelvezető árkokat. A veszélyeztetett helyeken élőktől
pedig megkövetelhetnék ugyanezt. Remélhetőleg az ISPA program ezen a helyzeten
is sokat fog segíteni. Egyébként pedig a belvizes területekre nem kellene építési
engedélyeket kiadni.

Szilágyi László (Fidesz): Szigorúan ellenőrizni kell a csapadékvíz-elvezető
csatornák és árkok tisztán tartását. Emellett az ISPA-program megvalósulása
három hónapon belül elkezdődik, amelynek eredményeként a teljes cstornázottság
és a poros utak aszfaltozása jelentős előrelépést jelent majd a lakosok közlekedési
problémáiban.

Tóth Csaba (MSZP): Ennek az áldatlan helyzetnek a mielőbbi rendezése
tulajdonképpen csak pénzkérdés. El kellene gondolkodnia a városvezetésnek azon,
hogy mi a fontosabb: a látványberuházások, vagy ennek az évek óta egyre súlyosbodó
problémának a végleges megoldása. Azok a lakosok, akiknek a mindennapi életét
igencsak megkeseríti a belvíz, biztosan nem sokáig gondolkodnának azon, hogy
több milliárd forintba kerülő kamaraszínházat akarnak-e inkább, vagy pedig tetőt
a fejük fölé és száraz földet a talpuk alá. Előbb az alapszolgáltatásokat kell
megvalósítani, mert amíg a város egy része vízben jár, addig ennek a helyzetnek
a megoldása kell, hogy a legfontosabb legyen.

B.G.K.








hirdetés