“Hatévesen már cigiztem, aztán jött az alkohol, és még nem voltam 16, amikor eljutottam a könnyű drogokig…”

Akt.:
“Hatévesen már cigiztem, aztán jött az alkohol, és még nem voltam 16, amikor eljutottam a könnyű drogokig…”
© Fotó: Belfast Telegraph
Nyíregyháza – Nem lehet eleget beszélni a szenvedélybetegségekről, azok megelőzéséről, kezeléséről.


Számtalan drogprevenciós előadás, érzékenyítő foglalkozás érhető el a megyében is – ezek között egyedülálló kezdeményezés a Talentum Alapítvány tűcsereprogramja, mely áprilisban indult Nyíregyházán. Hogy pontosan hány intravénás droghasználó van az alapítvány látókörében, Dánku-Nagy Bernadett, a szervezet alacsonyküszöbű ellátásának intézményvezetője szerint több okból sem könnyű válaszolni.

– Egyrészt mivel a program nemrég indult, a legtöbben nem is hallottak erről a lehetőségről, így csak azok körében mozoghatunk, akikről tudjuk, hogy szerhasználók. Másrészt kapcsolatfelvételtől a tűcseréig több hónap is eltelhet, hiszen a függőségben szenvedők bizalma felénk nem alakul ki egyik pillanatról a másikra.

Tűcsereprogram: használtért sterilt adnak

– Amikor először jön be hozzánk valaki, sokszor ki sem derül, hogy mit és hogyan, milyen gyakorisággal használ. Az alkoholistákhoz hasonlóan nagyon sok időbe telik, mire a kábítószerfüggők megnyílnak előttünk. Eleinte csak ismerkedünk, kapcsolatot, bizalmat építünk. Akár hónapokig is eltarthat, míg segítséget mernek kérni, és eljutnak a tűcseréig – árulta el elöljáróban Dánku-Nagy Bernadett, a szervezet alacsonyküszöbű ellátásának intézményvezetője.

Harc a drogszemét ellen

– Azt tapasztaljuk, hogy Nyíregyházán nem olyan mértékű probléma az intravénás droghasználat, mint általában a nagyvárosokban, de butaság lenne tagadni a jelenlétét. Éppen ezért fontos felhívni a figyelmet a veszélyeire, kiemelt hangsúlyt fektetve a fertőző betegségekre, mint a HIV, az AIDS vagy a hepatitis. Felmérések igazolják, hogy ahol tűcsereprogramot működtetnek, ott csökken ezek megjelenése.

Kérdésünkre, hogy hogyan működik a program, Dánku-Nagy Bernadett elmondta: a kliensek egyszer használatos tűket kapnak, amiket nem lehet továbbadni, így nem fertőzhetik egymást. Mindegyiken van egy egyéni kód, amit felvezetnek.

– A szolgáltatásunkat bárki igénybe veheti. Az első találkozás alkalmával beszélgetünk, megpróbáljuk feltérképezni, hogy mióta és milyen gyakran használ intravénásan drogokat az illető. Bizalmi légkör kialakítására törekszünk, ami a hosszú távú együttműködés alapja. Hangsúlyozzuk, hogy szeretnénk elkerülni a drogszemét erőteljesebb elterjedését, így minden esetben azt kérjük az érintettől, hogy a használt fecskendőket hozza vissza. A fertőzöttebbnek vélt területeket – ilyenek a hátrányos helyzetűek lakta városrészek – rendszeresen monitorozzuk, szükség szerint begyűjtjük a használt tűket, fecskendőket. Persze kérdéses, hogy ezeket intravénás droghasználók vagy inzulinos cukorbetegek dobják ki – nem tudva róla, hogy szigorúan tilos, hiszen veszélyes hulladéknak minősül.

– A marihuánához és a herbálhoz a legkönnyebb hozzájutni a városban, ezek a leggyakrabban használt drogok. A herbál veszélyesebb, mert olcsó és nem ismert az összetétele, nem ritka, hogy patkányméreg is van benne. Láttunk már fiatal srácokat ettől tönkremenni, a szer teljesen leépítette az agyukat, szinte olyanok, mint a zombik. Nyilván, idővel tisztul valamennyit a szervezetük, de soha többé nem lesznek olyanok, mint előtte. A legfiatalabb kliensünk egy 13 éves gyógyszerfüggő. Egyre több tinédzser aggódó hozzátartozója keres fel minket, és kéri segítségünket. Ez az első lépés a változáshoz vezető úton: felismerni és segítséget kérni – mutatott rá Dánku-Nagy Bernadett.

Péter néhány hónapja került az alapítvány látókörébe. Bár még csak 30 éves, küzdelmes időszak áll mögötte, amit lapunkkal is megosztott.

„Utálom a nélkülözést”

– A szüleim 2002-ben váltak el apám alkoholizmusa miatt. Előbb anyaotthonba, majd édesanyám betegsége miatt átmenetei diákotthonba kerültünk a bátyámmal. Amikor anyukámat kiengedték a kórházból, hazamentünk, de apám még mindig ott lakott. Mindennaposak voltak a veszekedések, verekedések, egészen addig, míg el nem tudtunk költözni.

– Gyermekkoromban sokat voltunk egyedül a testvéremmel, így hamar belecsúsztunk a „rosszba”. Hatévesen már cigiztem, aztán jött az alkohol, és még nem voltam 16, amikor eljutottam a könnyű drogokig: szipu, gyógyszerek, marihuána, néha egy kis ­speed, extasy. Ahogy telt az idő, a fű a mindennapok részévé vált. Majd megjelent a herbál, ami olcsóbb volt, kevesebb kellett belőle és sokkal tovább tartott a hatása. Negyedóránként csavartunk egy cigit, az egész napunk ezzel telt – idézte fel a nyíregyházi fiatalember, aki ekkortájt hozott egy újabb rossz döntést.

– Mélyszegénységben éltem, utálom a nélkülözést, ezért is kezdtem 2012-ben herbált árulni. Könnyű pénz volt, de könnyen el is ment. Egyik nap kopogtak, és amikor kinyitottam az ajtót, hat rendőr állt előttem házkutatási paranccsal. Fel sem fogtam, mi történik, csak amikor szóltak, hogy öltözzek fel, mert bevisznek, annyit tudtam mondani, hogy nincsen hosszú nadrágom. Október vége volt…

Leástak a gyökerekig

Tanulhatott volna az esetből, de mint Péter megjegyezte, nagy úr volt a kényszer.

– Tavaly megkeresett egy ismerősöm, hogy fűre lenne szüksége. Beszereztem, és szóltam neki, hogy jöhet érte. Jött is, méghozzá rendőri kísérettel. Bevittek az őrsre, ahol én nem tettem vallomást, más azonban igen, ami alapján őrizetbe vettek. Két év, hat hónap börtönbüntetést kaptam.

– Úgy döntöttem, hogy ezt az időt hasznosan fogom eltölteni: mindennap edzettem, rengeteget olvastam és tanultam. Aztán nyolc hónap után jött a hír, hogy kiengednek. Az valami hihetetlen érzés volt! Egy héttel a szabadulásom után kerestem fel a Talentum Alapítványt. A foglalkozások során leástunk a függőségek gyökeréig, felszínre kerültek olyan emlékek és érzések, amiket hosszú évek óta elnyomtam magamban. Fel kellett dolgoznom és el kellett engednem ezeket ahhoz, hogy továbbléphessek. Most munka mellett sportolok, az érettségire készülök, ami után szeretnék jogot tanulni. Még csak harmincéves vagyok, előttem az egész élet.

A reális önkép a szermentes élet alapja

– A közösségi ellátásunk elsősorban komolyabb terápiás jellegű folyamtokra épít, miután a kliensben kialakul az elköteleződés a gyógyulás mellett. Minden érintettnek saját segítője van, aki mint egy mentor kíséri a leszokás útján: reagál a felmerülő szükségletekre a családi konfliktusoktól a munkahelykeresésig, rendszeres kapcsolatot tart és lehetőség szerint a családtagokat is bevonja a gyógyulási folyamatba. Ez történhet a kliens otthonában vagy intézményünkben – ismertette Szabóné Kiss Tünde.

A nyíregyházi Talentum Alapítvány közösségi ellátás intézményvezetője hozzátette: az egyéni konzultációkon és csoportfoglalkozásokon a gondolatok és az érzelmek segítségével hatnak a szenvedélybetegre.

– Célunk egy reális énkép és önértékelés kialakítása, mely alapja a hosszú távú, szermentes életnek.

CSA








hirdetés