Hazatérés repülőn és a szellem régióiban

Hazatérés repülőn és a szellem régióiban
Nyíregyháza – Élete végén Krúdy Gyula kétszer is visszatért a szülővárosába.

Az 1848-as forradalom nemcsak Európa addigi rendjét rengette meg, hanem családok tízezreit darabolta szét, s korábban nem sejtett utakra vezérelte. Ki kötélre jutott, ki golyó elé, ki pedig száműzöttként amerikai–francia földre. Az 1848-as magyar honvédtisztekből a Föld számos hadseregébe jutott áldozatnak, „zászlónak”, utánpótlásnak, így Nyíregyházára is.

A történelem forgószelében vetődött Kállóba, majd Nyíregyházára a Felvidékről – a híres Komáromot Klapka György adjutánsaként védő – legidősebb Krúdy Gyula. Krúdy nagyapja, az 1848-as honvédegylet, majd a pesti Honvéd Menház parancsnokává öregedő honvédkapitány még élete párját is 1848 harcoló népéből választotta. Radics Máriától, a szabadságharc egyik szolgálóleányától származó, szintén Gyula nevű gyermek és egy markotányosnő oldalágán született Krúdy, Csákányi Julianna jóvoltából nem is olyan sokára már ott rugdalta a kaput. Majd próbálgatta a tornaszereket a törvénytelen unoka, legifjabb Krúdy Gyula, a későbbi író.

Taligán ment, repülővel jött

Az író élete végén kétszer tért vissza a szülővárosába, és mindkétszer az égben: először a Budapest–Nyíregyháza között 1931-ben indult első repülőjáraton. Két évvel halála előtt még beszámolót is készített a magasból, a felhők közül pillantva le Nyíregyházára. „Kétkerekű taligán, szilaj hámos lóval, a ló farkán ülő kocsislegénnyel mentem el egykor Nyíregyházáról, most az első repülőgéppel térek vissza a Nyírségbe.”

A második, a tovább tartó égi hazatérés már az író halála után, a szellem régióiban történik, s több évtizeden át folyik; különösen az 1960-as évektől egyre szaporodó emlékjelekben, emléktáblákban, szobrokban, nyíregyházi Krúdy-emlékhelyekben.

Amikor halála után a hivatal emberei számba vették Krúdy hagyatékát, az alábbi javakat írták össze a 130 kötetes író tárgyi tulajdonaként: két csíkos nadrág, egy fekete zakó, egy barna szvetter, nyolc ing, egy szürke felöltő, két nadrágtartó, egy zöld és egy szürke kalap. De a szürke kalap alá akkor már befért egész Európa.

Asszonnyal álmodott

Vajon mit álmodhatott Krúdy, mielőtt végleg magára hagyta a szindbádtalan didergésében a világot? A Sóstó fáit, a bujtosi parázna nádast, a nyugtalan nyíri csendet, avagy a nagyapját a híres Komáromból? Aligha. Bizonyosan asszonnyal álmodott, hiszen azt is leírta halála előtt, hogy „A csalódott férfiakat éppen női alakban szokta felkeresni a halál.” Amikor meghalt, már csak a könyvekben lebegő szelleme világított. A villanyát kikapcsolták, mert azt sem tudta fizetni, a holttestét is gyertyafény ragyogta körbe. Néhány utcányira a szülőházától, egykori szülőágya közelében ez a gyertya ma itt meggyulladt közöttünk újra, és ennek a kicsi gyertyának hatalmas holdudvara van. Nemcsak az országnak, hanem az író egykori nyúlszőr kalapja alá dugott Európának is üzeni, hogy az 1848-as lázadó honvédtiszt és a markotányosnő unokája, Krúdy Gyula magyar író szindbádi útjain ismét hazatér – olvasható sok más mellett dr. Jánosi Zoltán irodalomtörténész tanulmányában.

Miért nem októberben van a magyar próza napja?

Bizonyára sokan nem tudják, hogy a magyar próza napja ma nem február 18-ára, Jókai Mór születésének napjára esne, ha a Magyar Írószövetség választmányának 2017 novemberi döntésekor a Krúdy-tábor győz. Dr. Jánosi Zoltán irodalomtörténésztől tudjuk, hogy sokan, beleértve őt magát is, Krúdy Gyula születésnapját szerették volna a magyar próza napjaként megnevezni. Ám mivel Krúdy 1878. október 21-én született, felmerült, hogy a dátum túl közel lenne a 1956-os forradalom ünnepnapjához, október 23-ához. Ezért döntöttek végül Jókai Mór születésnapja mellett. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeiek ne ünnepelhetnék a szívükben a magyar prózát Krúdy Gyula születésnapján.

KM








hirdetés