Hej, halászok, halászok…

Illusztráció
Illusztráció - © MTI Fotó: Balázs Attila
Megszűnt hazánkban egy ősi mesterség, mert tavaly így döntött az Országgyűlés. Apáról fiúra szállt sok családban a halászat tudománya, de mivel január elsejétől tilos a természetes vizeken a kereskedelmi célú halászat, új megélhetési lehetőség után kell nézniük mindazoknak, akik az elmúlt évben még ilyen módon tartották el családjukat. Pedig nem voltak sokan, az egész országban talán lehettek vagy kétszázötvenen. Az indokokat olvasva nehéz megérteni, miért nem lehet halászatból megélni a folyók mellett. M. Magyar László írása.

Mindenki a horgászok és a halászok közötti vitát hozza fel legfőbb indoknak, ugyanis állítólag ez a két réteg egymást okolta azért, mert egyre kevesebb a hal a természetes vizekben. Kölcsönösen azzal vádolták egymást, hogy megszegik a tilalmi időkre, a kifogható hal méretére vonatkozó szabályokat. Ha ez valóban így is volt, akkor szigorúbb ellenőrzésekkel és büntetésekkel kellett volna rendet teremteni mind a két oldalon, nem pedig minden halászt egyformán büntetni azzal, hogy elveszíti munkahelyét, megélhetési lehetőségét. Hagyományápolás, turizmus fejlesztése – gyakran hangoztatott jelszavak, s ezt jól szolgálták a halászokkal együtt azok a sütödék és csárdák, amelyek megyénkben a tiszai halra alapozták a vállalkozást. A döntéshozók a horgászturizmust akarják fejleszteni, csakhogy eret vágtak a gasztronómiai turizmuson.

Lesz továbbra is víz és hal a folyóinkban – de immár a hivatásos halászok nélkül. Néhány évtized múlva pedig ha énekórán felcsendül a Hej, halászok, halászok kezdetű népdal, előtte el kell majd magyarázni a nebulóknak, hogy kik is voltak ezek a vizet és a természetet nagyon szerető emberek…

– M. Magyar László –








hirdetés