Helytállásukkal bizonyítottak a fogyatékkal élők

Helytállásukkal bizonyítottak a fogyatékkal élők
Helytállásukkal bizonyítottak a fogyatékkal élők
Április 30-án zárul a „HELYT-ÁLLÁS” Komplex Esélyegyenlőségi Program a Fogyatékos Személyek Sikeres Munkaerőpiaci Integrációjáért Program, amely 2010. szeptember 1-jén vette kezdetét.


Papp Erika
A projekt lényegéről, valamint az eredményekről Csáki Anett, a Fehérbot Alapítvány rehabilitációs tanára számolt be, aki a hajdúsági központú szervezet egyik nyíregyházi munkatársa. A fiatal hölgy gesztusaiból, szavaiból kitűnik, szívvel-lélekkel fáradozik sérült embertársaiért. Önkéntes munkát is vállal értük.– Mit takar a rehabilitációs tanár munkaköri elnevezés?– A „HELYT-ÁLLÁS” projekt beindulásáig 6 éven át kizárólag látássérültekkel foglalkoztam, illetve foglalkozom, mint rehabilitációs tanár. Pácienseim azok a felnőtt korúak, akik részben vagy egészben elveszítették látásukat. Feladatom a kollégáimmal együtt, hogy segítsem őket a mindennapi életben elemi tevékenységek és az önálló közlekedés elsajátításában. Ugyanis megváltozott élethelyzetükben egészen más technikákkal kell elvégezni dolgaikat, mint azelőtt. Ezeket a technikákat kell nekik megtanítanom minél egyszerűbben.

– Miként zajlott a munka a projektben?– Ebben információs munkatársnak kértek fel. Egy Európai Unió által támogatott pályázatról van szó, amely az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. Alapítványunk 16 éves, és szívügyének tekinti a látássérültek rehabilitációját. Segítjük képzésüket, s munkahelyek felkutatását számukra. A jelenleg taglalt program egy kissé más, hisz 2009 januárjától megváltozott az alapító okiratunk: minden fogyatékossági csoport támogatására kiterjed. Így kerültek előtérbe e pályázat során a hallássérült és a tanulásban akadályozott személyek. Amikor a siketekkel először találkoztam, rádöbbentem, hogy képtelen vagyok velük kommunikálni. Ekkor szükségét éreztem a jelnyelv tanulásának megkezdését. Épp most készülök a vizsgákra. A pályázatra visszatérve: Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben valósult meg. Ennek keretében két tanfolyamot szerveztünk: a hallássérülteket az irodai asszisztensi, a tanulásban akadályozottakat a bolti eladói szakma rejtelmeibe avattuk be. Előzőleg felkerestem a velünk együttműködő civil szervezeteket a résztvevők toborzása céljából. Ekképp találkoztam a főként Debrecenben lebonyolított képzések fogyatékkal élő résztvevőivel, akik között szabolcsiakkal is büszkélkedhetünk. A projekt időtartama alatt egy információs háló kialakítása is feladatom volt. Minden fogyatékosüggyel kapcsolatos eseményre ellátogattam megyénkben, hiszen a cél az volt, hogy hirdessem: alapítványunk minden típusú fogyatékossági csoport felé nyitott.

Több médiában is készültek riportok a képzéseinkről, valamint különböző munkáltatóknál szakmai fórumokon, és a Munkaügyi Központban is hangoztattam, hogy általunk bolti eladókkal és irodai asszisztensekkel fog gazdagodni megyénk. Fontos volt a szemléletformálás; megérttetni az emberekkel, hogy a sérültek is képesek teljes értékű munkát végezni legjobb tudásuk szerint. Megbecsülik majd a lehetőséget, s a munkát, amit kapnak. Azt gondolom, sokat dolgoztunk a kollégákkal közösen, eredményesen. Mind a hallássérültek, mind a tanulásban akadályozottak közül 19 főt vontunk be a programba. A hallássérültek közül ketten lemorzsolódtak, ám egyiküket pótolni tudtuk. Három résztvevőnek sikerült elhelyezkednie a nyílt munkaerőpiacon. A tanulásban akadályozottak csoportjából hárman morzsolódtak le. Itt egy ember pótlását biztosítottuk. Az elhelyezkedés 1 személynek vált lehetővé. A tanulmányi eredmények is szépen alakultak: a hallássérültek 4,2 átlaggal, míg a tanulásban akadályozottak 3,6 átlaggal végeztek, ami az utóbbiak esetében kimagaslónak tekinthető. Ezek az emberek nemcsak a szakmát tanulták meg, hanem két tréningben is részt vettek, amelyek hasznukra váltak.

Szerveztünk számukra egy 40 órás digitális írástanfolyamot is. Ez alapvetően fontos az irodai asszisztenseknek. Rendkívül büszke vagyok azokra, akik nem kevés időt és energiát áldozva (mert Szabolcsból is Debrecenbe kellett utazniuk) sikeresen teljesítettek.– Milyen egyéb hozadéka van ennek a projektnek?– Azt gondolom, többféle hozadéka is van. Köztudott, hogy ma az egészséges embereknek is nehéz munkahelyet találniuk, tehát a mi néhány emberünk munkába állítása is szép eredmény. Ezen túlmenően: tanfolyamaink résztvevői közül csak 8 általános iskolai végzettséggel rendelkeztek. Ehhez pályázatunk révén jelentős pluszt, ezzel együtt esélyt kaptak. Hatalmas előnyt jelent, hogy kiszakadtak az otthoni, külvilágtól elzárt életükből. Társaságra leltek, ismeretségekre tettek szert, kapcsolatokat építettek ki; ezáltal bármi gondjuk adódik az életben, lesz kihez fordulniuk. A kollégákkal az előzetes felmérések során arra törekedtünk, hogy a munkaerőpiaci keresletet és kínálatot összhangba hozzuk annak érdekében, hogy a jövőben többen is állásajánlatot kapjanak pártfogoltjaink közül. Megemlíteném még, hogy e pályázat keretében Ausztriában, Gleisdorfban is jártunk az ottani Esély Alapítványnál.

Hazai és külföldi gyakorlatokat egyaránt figyelembe véve azt tapasztaltuk: annál hatékonyabb egy rendszer, egy szolgáltatás, minél komplexebb. Mind több szervezet, szakember összefogása szükséges céljaink eléréséhez. Ami engem személy szerint érint: csodálatos érzés, és nagy örömmel, büszkeséggel tölt el, amikor én adhatok át, vagy tanítok meg valamit a fogyatékkal élő embereknek. Ugyanis fontos a szemléletformálás, s hogy szeretettel forduljunk feléjük.








hirdetés