2015.06.24. 18:06
Titokgazdák
<em>Ne szólj szám, nem fáj fejem! – tartja a mondás. S valóban, vannak dolgok, amelyeket bölcsebb elhallgatni, ha nem akarjuk rontani az esélyeinket, érvényesülésünket bizonyos szituációkban. Mindez az előítélet és az esélyegyenlőtlenség kapcsán jutott eszembe a minap, nem az idén barnult fiatalok elbeszélését hallgatva.</em> Palicz István jegyzete.
Ne szólj szám, nem fáj fejem! – tartja a mondás. S valóban, vannak dolgok, amelyeket bölcsebb elhallgatni, ha nem akarjuk rontani az esélyeinket, érvényesülésünket bizonyos szituációkban. Mindez az előítélet és az esélyegyenlőtlenség kapcsán jutott eszembe a minap, nem az idén barnult fiatalok elbeszélését hallgatva. Palicz István jegyzete.Egy roma mivoltára, kultúrájára büszke, a környezetében élő cigányok viselkedése, életmódja miatt azonban nemegyszer (helyettük) szégyenkező fiatalember mesélte, hogy szerencsésnek tartja magát, amiért sem beszéde, sem bőrszíne nem árulkodik a származásáról, valójában ennek köszönheti, hogy van munkája, fizetése és albérlete a városban. Amikor a huszonéves nővére diplomát szerzett és állásinterjúra ment, a barátnői szolidan kicsinosították, és a lelkére kötötték: egy szót se szóljon a későbbi fészekrakási terveiről, hogy nagy családot szeretne, inkább vallja magát frigidnek vagy leszbikusnak – és persze sztahanovistának.
Ez mindössze két „életcsepp” a hátrányos megkülönböztetés jó ideje zúgolódó tengerében, amit állami és uniós programok ezreivel és forintok milliárdjaival igyekszünk csitítani immár évtizedek óta, minimális hatékonysággal, szinte feleslegesen.
