Hiába hajtottak, hajszállal alulmaradtak
A számok bűvöletében. A női
röplabda Magyar Kupa döntőjében
zsinórban ötödször esett
egymásnak a Betonút-NRK és a Vasas
– ráadásképpen a
nyírségi hölgykoszorú
jubilált: tizedszer „futott neki” a
mutatós serleg
elhódításának.
A felek ezúttal abszolút semleges
helyszínen, Gödöllőn
léptek színre, és ami
hébe-hóba fordul elő, a
sporttelevízió
jóvoltából ország-világ
tanúja lehetett az összecsapásnak.
Noha eleinte a Vasas tűnt határozottabbnak,
kisvártatva bemelegedett az Erdősné
vezérelte Ludvig-gárda.
Katonáék megnyitották a
tanácstalanná válló ellenfelet,
miközben Botos keze is sült, a
megszerzett előny azonban a szett
hajrájára elfogyott. Az öt pontos
hátrányból visszakapaszkodó
fővárosiak további
szárnyalását Ludvig
Zsolt időkéréssel
próbálta megakadályozni –
húzása tökéletesen bevált,
Katona bombája zárta le az első
szakaszt. Borítékolható volt, hogy a
túloldalon, Czakóék
nem akarnak zakózni, Kapuvári is kapott az
alkalmon, a második játszma derekán
kicsikart vezetés kitartott, egyenlített a
Vasas. A két gárda bajnoki
csatározásait figyelembe véve senki
nem hökkent meg azon, hogy a harmadik
felvonásban – újabb csavarként
– már a Nyíregyháza
dominált. Olyannyira, hogy
demoralizáló különbséggel
rombolta a fővárosiak önbizalmát.
Mi több, a folytatásban is
Merkószkiék
domináltak, mígnem valami megtört…
Ébredtek a fővárosiak, nekik minden, a
NRK-nak semmi nem sikerült.
Stílusosan, ötszettes
összecsapáson, vagyis a lehető leghosszabb
csatában dőlt el a mérkőzés,
no meg a kupa sorsa. Az angyalföldiek javára,
mivel nekik nem remegett meg a kezük, hamar
elhúztak – bár legjobbjuk,
Kapuvári
bokasérülés miatt kidőlt, a
fogcsikorgatva küzdő Betonút csak
szűkíteni tudott a hárányon.
Miként legutóbb a bujtosi csarnokban, most is
Vasas kerekedett felül, holott fordítva is
történhetett volna
Jegyzőkönyv |
|
Mesterszemmel |
|
-Koncz Tibor-
