Az ökológiai lábnyom – F. Nagy Zsuzsa, Orbán Péter

Ez a fajta élelmiszer-előállítási mód (mely teljesen jól működött évezredeken keresztül) egy hosszú távon fenntartható rendszert is jelent, mely biztosítja az utánunk következő generációknak is a tiszta levegőt, az élő vizet, a termőképes talajt.

A mai kor környezeti problémái abból a gondolkodásmódból fakadnak, ami René Descartes, a francia felvilágosodás ismert filozófusának következtetéseként híresült el: az egész külső, bennünket körülvevő anyagi világ csak azért létezik, hogy az emberek használják, irányítsák, más összefüggésben nem állunk kapcsolatban vele, nem vagyunk a természeti környezet része.

Ma valóban így élünk, úgy használjuk a természet erőforrásait, a talajt, a földterületeket, a vizeket, a levegőt, mintha az csak a miénk lenne, és végtelen mennyiségben állna a rendelkezésünkre. A mai világgazdaság legalábbis ezt közvetíti, amikor az örökös mennyiségi növekedést célozza „fejlődés” címén, figyelmen kívül hagyva azt az egyszerű tényt, hogy véges forrásokra (egy darab Földgolyó) nem lehet végtelen növekedést alapozni. Elgondolkodtató az a tény is, hogy az elmúlt évtizedek a látványos gazdasági fejlődése ellenére a földlakók életszínvonala közötti különbségek, pl. az éhezők száma nem csökkent.

A gazdasági javak eloszlásának egyenetlensége, illetve az ipari országok viszonya a természeti környezethez könnyen mérhetővé válik, ha kiszámoljuk, hogy a Föld javaiból átlagosan mennyi jut az egyes emberre, illetve ehhez képest az mennyit használ. Az így kiszámolt terület nagysága egy-egy ember „ökológiai lábnyoma”. Így kiderül, hogy egy-egy ember mekkora terület erőforrásait használja szükségletei kielégítésére, s összehasonlíthatóvá válik a különböző ipari fejlettségű országok lakóinak részesedése a közös természeti javakból.

Mindez még világosabb lesz, ha elképzelünk egy várost, amelyet egy olyan üvegbúrával fedünk le, mely a fényen kívül semmit sem enged át, és egy zárt ökoszisztémát hozunk létre. A városlakóknak abból a területből kell gazdálkodniuk (élelmiszerellátás, hulladék elhelyezés), amekkorát ez az üveg félgömb enged. Könnyen belátható, hogy jóval nagyobb területre lesz szükség, mint amekkorát ez a város valójában, a házaival elfoglal.

Ökológiai lábnyomunk nagysága nagyon sok mindentől függ

A valóságban nem használunk üvegbúrát, de ha pl. Hollandia faanyag-felhasználását vizsgáljuk, kiderül, hogy az országot valóságos területénél 15-ször nagyobb térségről látják el. Ökológiai lábnyomunk nagysága nagyon sok mindentől függ, elsősorban az étkezési, fogyasztási, szabadidős szokásokat vizsgálják. Eszerint a sok készterméket fogyasztó ill elektromos eszközt gyakran használó, sok újra nem hasznosítható, vagy csak drágán újrahasznosítható szemetet termelő lakosok ökológiai lábnyoma a legnagyobb. Még konkrétabban: átlagosan két hektárnyi terület jut bolygónkból minden Földlakóra. Ezzel szemben az észak-amerikai, kanadai emberek átlagosan 5-6 hektárt használnak, míg az afrikai országokra jóval egy egész hektár alatti területek jutnak fejenként.

Ez a szám is mutatja, amit már sokszor hallottunk, hogy a világ lakóinak 20%-a használja a bolygónk erőforrásainak 80 %-át: ha bolygónk egész lakossága a mai átlagos európai színvonalon szeretne élni, három Földgolyóra lenne hozzá szükség. Az ökológiai lábnyom tehát teljes környezethasználatunkat mutatja be területnagyságban kifejezve, beleértve az általunk elfogyasztott energiát, erdő-, és termőterületet, és az igénybe vett lakóterületet. Ma minden egyes földlakó 2,7 globális hektár földterületet vesz igénybe életének fenntartásához, miközben Földünk ökológiai kapacitásai csak 2,1 hektárt szolgáltatnak fejenként. Az egy főre jutó ökológiai deficit elérte a 0,6 globális hektárt.

A helyzet fenntarthatatlan, mivel jelenleg egyharmaddal nagyobb bolygót használunk, mint amekkoránk van. Ez csak úgy lehetséges, hogy a jövő nemzedékek, gyermekeink elől fogyasztjuk el azokat a javakat, amelyeket majd ők szeretnének elfogyasztani, hogy megéljenek. Vagyis az ő lehetőségeiket szűkítjük, és ez az eljárás ezért nem felel meg a fenntarthatóság követelményeinek.

S nem elég, hogy igazságtalanul használjuk fel ezeket az erőforrásokat, ráadásul túl mohón is: a felhasznált területeket nem hagyjuk megújulni. A kivágott erdők helyére nem ültetünk fákat, a Föld tüdejének számító esőerdőket tarra vágjuk, ahol már csak sivatag lesz, s nem képes az élet ugyanolyan gazdagon kialakulni, ahogyan az évezredek alatt megtörtént és egyensúlyba jutott. Említhetnénk az élővizek állapotát, az ivóvízkészletek ijesztő apadását, az üvegházhatást… – egy bizonyos ponton túl ezek a folyamatok nem, vagy igen nehezen fordíthatóak vissza.

Az ökológiai lábnyom számítása, vizsgálata megoldást is kínál

Az ökológiai lábnyom számítása, vizsgálata azonban megoldást is kínál: kijelöli a fenntarthatóság irányát. Manapság könnyen megnyugtatjuk lelkiismeretünket, ha kisfogyasztású vagy energiatakarékos címkékkel ellátott termékeket vásárolunk, de a természet szempontjából előnyösebb egy darab benzinfaló autó, melyet húszan használnak, mint mindenkinek külön egy kisfogyasztású kocsi. Ezek ismeretében bármikor, ha vásárolunk, használjuk elektromos berendezéseinket vagy utazásainkat, nyaralásunkat tervezgetjük, könnyebben átláthatjuk döntéseink tágabb, természeti otthonunkra gyakorolt hatását.

További információ: www.okoregio.eu

„Készült az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával”