Felnőtt az első olyan generáció, melynek tagjai nem kezelik tabuként a szexet: a húsz év körüliek többsége előszeretettel vitatja meg ismeretségi körén belül s kívül e téren szerzett tapasztalatait. Kivel, hol, mikor, hogyan… Nincsenek határok, nincsenek miértek, nincs szemérmeskedés. Viszont van rengeteg szaftos történet, ami egyszer még visszaüthet…

„Ti milyen gyakran csináljátok?”

Főiskolás létem első napjainak valamelyikén egy általam alig ismert csoporttársam őszinte kíváncsisággal szegezte nekem a kérdést: „Ti milyen gyakran csináljátok?” – pontosan öt másodperccel azután, hogy megtudta, van kedvesem.

Bevallom őszintén, picit elkerekedtek a szemeim. Ugyanis hiába lapozgatom serdülőkorom kezdete óta azt a bizonyos híres-hirhedt női magazint, amely a testiség különböző boszorkányos praktikáival lepi meg olvasóit minden hónapban, s hiába árad a média minden szegletéből a fülledt erotika, én bizony nem gondolom, hogy a saját életem ezen részének mindennapi beszélgetés tárgyát kellene képeznie.

Ám ha más kínálja tálcán titkait, gyarló ember lévén fölébred bennem is a kíváncsiság. Meghallgatom, elolvasom, akár tanácsot is adok, de intim szférám megtartásához foggal-körömmel ragaszkodom. Nem úgy, mint sokan…Talán nekik van igazuk?

Szexblogok

Új hóbort hódít manapság a világhálón, a neve: szexblog. Aki egy-két ilyet rendszeresen nyomon követ, garantáltan megszűnik az igénye a bulvárhírekre. Írják férfiak, nők, fiatalok, középkorúak, hetero-, homo-, bi-, metro- illetve miegyébszexuális egyének, nyilvánosság elé tárva hálószobatitkaikat, hol virágnyelven, hol pedig messzemenőkig vulgarizált formában.

Olvasottsági statisztika az egekben, hozzászólások tömkelege sorakozik minden bejegyzés alatt, miközben látszólag senkiben sem merül föl a kérdés, hogy milyen indíttatásból írja le valaki a következő mondatokat, névvel és arccal is vállalva azokat: „Egyébként olyan jót szexeltem az este két pasival :$ Nem akarom részletezni de a ritka jó dugások egyike volt :D” Félreértés ne essék, semmi bajom emberileg a hölgyeménnyel, sőt, így az a bizonyos „miért?” mindenféle negatív felhangot nélkülöz a fejemben.

Leginkább azt furcsállom, hogy a szexuális tartalmú weblogok tulajdonosai önként dobják el magánéletüket, rendkívül sebezhetővé válva ezáltal, lelkükben az örök kétséggel: mi lesz, ha valaki olyan is beleolvas, akinek nem kellene?

A másik véglet

A negyvenes-ötvenes korosztály pedig továbbra is klasszikus problémákkal küzd: a merevedési zavarral küszködő férfiak nem mennek orvoshoz, a nők úgy gondolják, hogy a klimax a szexuális élet végét jelenti, s ha mégis passzol minden, akkor maximum a paplan alatt zajlik az élet – szigorúan kéthavonta egyszer, de akkor is csak halkan. Mert mi lesz, ha bárki is meghallja?

- SAV -


© 2005-2010 - Inform Média