A ponthatárok gyakran nevetségesek, így aki fizet, tanulhat. Nem mindegy persze, hogy mit. A divatszakok viszonylag izgalmas tananyaggal és jól hangzó oklevélfelirattal kecsegtetnek, míg a munkaerőpiac szempontjából hasznosnak mondható képzésekre lassan a kóbor kutyusokat fogják erőszakkal beültetni, hiszen mindenki kommunikátor, közgazdász, művelődésszervező, esetleg bölcsész akar lenni. Holott az okosok szerint elsősorban műszaki és természettudományi szakemberekre volna szükség. Ezt el is hisszük nekik, mivel az álláskeresők fellegvárául szolgáló internetes portálok tele vannak e szakterületek munkalehetőségeivel.

A fiatalok tehát jönnek, jobb esetben tájékozódnak, majd döntenek. Aligha létezik olyan középiskola ma Magyarországon, ahol a végzősök legkedveltebb témája ne a továbbtanulás lenne. „Hová adtad be?” – kérdezik újra és újra a tanárok, a rokonok, a barátok. A jelentkezési lap kitöltése olyannyira rítussá vált, hogy az e-felvételit botrányosan kevesen használják. „Jaj kisfiam, ilyen komoly dolgot ne bízz a számítógépre!” – mondják a szülők, s máris csemetéjük kezébe nyomják a benzinkutakon is beszerezhető papírcsomagot. A gyerek pedig engedelmeskedik, még akkor is, ha történetesen informatikuspalánta.

Aztán elindul a harc a pluszpontokért. Nyelvvizsga, emelt szintű érettségi, miegyéb. A négyszáznyolcvanas rendszert elcseszték, így utóbbira per pillanat csak akkor van szükség, ha nyelvszak a cél. Az ősök perkálnak, a kölyök káromkodik, hiszen minden héten hosszú órákat kell a nyelviskola falai közt töltenie. Persze ennek is megterem a gyümölcse, mert mindenki lenyelvvizsgázik. Ha elsőre nem is, de hatodszorra biztosan. Próbálkozni akárhányszor lehet.

Akárcsak az egész felvételi hercehurcával. Ha nem sikerül rögtön, hát istenem, kimarad egy-két év. Vagy három. Ezt teljes lelki nyugalommal végig is bulizhatják – érettségi bizonyítvánnyal úgyis csak „csicskának” mehetnének a mai látásmód szerint.

Amennyiben sikerül, rajtol a bolognaiul hat-nyolc féléves móka. Szorgalmi és vizsgaidőszakok váltakozása, órára járás, jegyzetkunyerálás, puskagyártás, szakdolgozatírás, záróvizsga, hoppá. Utána mi lesz? Ahol ugyanis már megvetette lábát a többszintű képzési struktúra, ott minden alapszak legalább három mesterképzésre nyújt belépési lehetőséget. A magyar diákok meg örülhetnek, ha találnak egyet is, amihez nem kell plusz krediteket teljesíteniük. Ha nem találnak? Irány a barátságtalan munkaerőpiac, amelynek szereplőivel bizony elfelejtettek konzultálni a felsőoktatási intézmények. Még csak most fog kiderülni, hogy az alapképzési oklevél jó-e egyáltalán valamire.

Úgy érzem, ez lesz az új érettségi, ami után „tanulni kéne valami értelmeset”. És majd kezdődik az egész felvételi hercehurca elölről…

Kapcsolódó cikkek:

- S. Alexa -


© 2005-2010 - Inform Média