A szüleim körülbelül tizenöt éves koromtól kezdve nyaranta hajtogatták, hogy bele kellene kóstolnom a munka világába a naphosszat tartó semmittevés helyett.

 
 

Igazat adtam nekik, ám a meggyőződés, hogy egy nebuló tíz hónapnyi iskolai hajtás után megérdemel két hónap láblógatást, sokkal erősebb volt.

A lehetőségek

Tizennyolc voltam, amikor megérett bennem az elhatározás: fölkerestem egy diákmunka szövetkezetet. A kínálat a következő volt: árufeltöltés, futószalag, gyorsétterem, szórólapozás és telemarketing. Árufeltöltésre inkább fiúkat alkalmaznak, a műanyaggyári futószalag műszakbeosztása számomra embertelen – tudom, rengetegen kibírják, minden elismerésem az övék -, a gyorsétterem takarításától még elméleti síkon is fölfordul a gyomrom, a szórólapozás pedig kizárva, mert ötven faktoros naptejjel is szénné égek, annyira érzékeny a bőröm.

„Egy ilyen finnyás kislányt vécépucolással kellene móresre tanítani!” – vélekedik most az olvasók tekintélyes hányada. Nem baj, ez van, vállalom. Persze sodorhat még olyan helyzetbe az élet, hogy ezek bármelyikével kényszerüljek megkeresni a kenyérre valót. Akkor bizonyára másképp fogom gondolni. De itt zsebpénz-kiegészítésről volt és van szó, tehát megengedhettem magamnak a döntés luxusát.

A választás

Telefonos értékesítő lettem tehát. Kétnapos tréning után olyan terméket kellett ismeretlenekre sóznom, amellyel szerényebb esélyeim voltak, mint homokárusnak a sivatagban. A hangom a huszadik perc környékén akaratlanul is unottá vált, lestem az órát, vártam a szünetet, közben pedig édesanyám sűrűn csuklott itthon. S minden hívásnál titkon drukkoltam, hogy ne vegyék föl a telefont. Az elvállalt műszakokat teljesíteni kellett, az időjárás nem kegyelmezett, jól meg is fáztam, és két hétig egy fásult transzvesztita hangján zaklattam a népet, hétköznap esténként kilencig. Szerintem nyolc után pofátlanság volt, de nem mondhattam a munkaidő lejárta előtt, hogy szevasz. Mindezek ellenére produkáltam az elvárt eladási rátát, és elhatároztam, hogy ha kell, végigcsinálom az egész nyarat. Mert belevágtam, nem adhattam föl.

A mese vége

Szerencsére másfél hónap után akadt egy sokkal jobb lehetőség, amit azóta is szeretek és kedvvel művelek. Más kérdés, hogy a telemarketinges béremet nem fizették ki rendesen, szóval lényegesen kevesebbet kaptam, mint amennyiben előzetesen megállapodtunk. De mivel szerződés nem volt, ezért hiába jártattam a számat. Lám, nem dolgoztam éjjel, nem pucoltam vécét és nem égtem le a napon, mégis megfizettem a tanulópénzt. Mondanom sem kell, hogy képtelen voltam örömmel elkölteni azt a kis összeget. Ha jól emlékszem, egyetlen könyvet vettem magamnak belőle.

Kapcsolódók:

 

- S. Alexa -

© 2005-2010 - Inform Média