Füstbe ment életek
Amikor kiderült, hogy a keresztanyám tüdőrákos, azt kérdezte az édesanyjától, hogy akkor, amikor életében először rágyújtott, miért nem figyelmeztette?
Száraz Ancsa jegyzete
Miért nem mondta el, hogy ez lehet a vége? Valóban ez jelentette a véget, s tavaly a temetésen azon gondolkodtam, miért lehet fontosabb a cigaretta annál a két tündéri unokánál, akik pár hónapot kaptak csak a nagyijukból?
Persze, hogy nem fontosabb, de akkor miért? Miért nem lehet megérteni, hogy mindenki, aki dohányzik, veszélyben van?
S azon túl, hogy iszonyú szenvedésekre kárhoztatja magát, arra kényszeríti a szeretteit, hogy mindezt tehetetlenül végignézzék, eltemessék, és a hiányával éljenek évtizedeken keresztül. Én azt gondolom, hogy ehhez senkinek sincs joga.
A dohányosok szentül meg vannak győződve arról, hogy ők nem betegedhetnek meg, hogy baj csak mással történhet. Felnőtt, értelmes emberek csapják be ezzel magukat nap mint nap, miközben talán ők is tudják, hogy az ultrakönnyű cigaretta ugyanúgy út a tüdőrák felé, mint a méregerős, csak éppen máshol ágazik el.
Lehet, hogy önzés, de tény: nekem még nagyon sokáig szükségem van a szeretteimre. A nagynénémre, a barátomra, a barátaimra, akik vannak annyira bölcsek, hogy tudják: nem foszthatnak meg engem, bennünket maguktól. Ugye, tudják?
- Száraz Ancsa -
