Pulóver helyett részvényt

A tizenhárom éves srác a következő szavakkal köszönte meg a születésnapjára kapott pulóvert: köszi nagyi, jól néz ki, örülök is neki, bár egy Mol-részvénynek jobban örültem volna. A gyerek azóta már felcseperedett, jelenleg éppen a közgazdaságtudományi kar padjait koptatja az egyetemen, a nagyinak pedig minden évben eszébe jut ez a kedves kis történet, amikor eljön az a bizonyos szeptemberi (szüli)nap.

 
Az én időmben még a malacperselybe, vagy a kutyanyelves házikóba gyűjtöttük a felmenőktől kapott aprókat, a gyerekeinknek már saját bankszámlája van, az unokáinknak pedig talán már tantárgyi keretek között is lehetőségük nyílik majd az elemi pénzügyi ismeretek elsajátítására.

A Magyar Nemzeti Banknak néhány éve volt már erre irányuló próbálkozása (összeállítottak egy kisokost arról, hogy mi mindent is tehet a lurkó a jó magyar forinttal), de nem tudok róla, hogy hasonló kezdeményezés intézményesített keretek között is teret nyert volna. Pedig nagyon kéne ám, hiszen a magyarnál konzervatívabb (és akkor még finoman fogalmaztunk) pénzügyi kultúrájú nemzetet keveset hord a hátán a föld.

Mifelénk a lakossági megtakarítás (már akinek van ilyen) javarészt egy szimpla bankszámlát jelent, a kártyahasználat sokaknál pusztán a fizetés felvételére korlátozódik, és sokan a befizetéseiket is sárga csekken teljesíti, átutalás helyett. Egy friss felmérés szerint a 7-14 éves gyerekek átlagosan négyezer forint zsebpénzt kapnak havonta. Valahol el kell kezdeni…