2008.01.25 05:31; Frissítve: 2008.01.25 05:31

Széfek a szarkák ellen

Nem, nem vagyok én elrontója semmiféle jónak. Csakhogy a kisördög mindig ott motoszkál az emberben. Felsejlik, ahogy egy idős néni naponta, az ima mellett elmorzsolja ezerszer a számkódját.

Mert ha felírja valahova, azt éppen úgy megláthatja a tolvaj…
Szörnyű szó: lopás, egy kórházban, ahova az ember gyógyulni megy, vagy éppen viszik. „Tisztességes” tolvaj nem vetemedhet ilyenre. Bocsánat, de ez igazi hiéna munka, vagy hogy egy „harctéri kifejezéssel éljek, hullarablás”. Milyen lelkületű az az ember, aki attól a betegtől veszi el (talán legfélettebb) értékeit, aki az életéért küzd, akinek egy ilyen stressz lehet, hogy a visszaesést jelenti a betegségében.

Megismerve a számadatokat, mégis azt lehet mondani, úgy látszik, ma már egyesek számára nincs Isten, nincs emberség, csak a céltárgy, s annak megszerzése. Különösen az idősek, az egyedülállók vannak veszélybe. A látogatást színlelők nem igen az egészsége felől érdeklődnek.

A dolgok másik oldala, az amúgy is nehéz helyzetben lévő egészségügyi intézményeket egy újabb kiadásba kényszerítik ezzel bele. Egy kicsit fellengzősnek tűnik a széfek bevezetése, de be kell látni, valamit lépni kellett. Csak remélni lehet a „mini mackók” csökkentik, esetleg meg is akadályozzák a kórházi szarkák tevékenységét.

Kapcsolódó cikkek:

- Dankó Mihály -