A hatvanhét éves korában természetesen halállal elhunyt nő “utolsó kívánságként” arra kérte mozgássérült élettársát, hogy halála után sürgősen tüntesse el a szekrényében őrzött “dobozokat”.
Mivel a férfi nem érte el a polcot, az unokahúgát hívta segítségül – ő fedezte fel aztán az embriókat tartalmazó négy üveget. Miután rémületükből és megdöbbenésükből felocsúdtak, értesítették a hatóságokat.
Kezdetben semmi sem utalt arra, hogyan kerültek oda az üvegedényekben tartott magzatok. A halott nőtől DNS-próbát vettek, hogy összevessék az embriók génmintáival, és megvizsgálják, vajon nem ő volt-e az anya. A rendőrök azonban azt a lehetőséget sem zárták ki, hogy az embriók orvosi preparátumok voltak, és kísérlet céljára szolgáltak.
A pénteken ismertetett törvényszéki orvosi vizsgálat azonban egyértelműen megállapította, hogy az embriók a nőhöz tartoztak, és kilenc-tizenöt hetesek lehettek. Mivel a magzatok halálával végződő vetélések – vagy terhességmegszakítások – legkevesebb öt, de inkább húsz-huszonöt évvel ezelőtt következtek be, ha történt is bűncselekmény, büntethetősége már elévült, így az ügyészség nem is nyomoz tovább.
A vizsgálat arra nem tudott fény deríteni, hogy az embriók természetes módon jöttek világra vagy művi beavatkozással távolították el őket az anya méhéből.
Forrás: 5perc