Chilében, csillében
Mély meggyőződéssel látom lelki szemeim előtt, hogy valaki már mindenre részletre kiterjedően javában fogalmazza a forgatókönyvet, és amint bekövetkezik a remélt happy end, azon melegében piacra is dobja a kolosszális kasszasikerrel kecsegtető kalandregényt. Most még sötétben tapogatóznak a leendő alkotók, a hétköznapi hősök pedig kegyetlen csatájukat vívják.
Kemény próbatételnek vannak kitéve mind a harminchárman. És nem csak azért, mert Kemenynek hívták az augusztus 5-én beomlott San José-i bányát tulajdonló vállalat magyar származású alapítóját. Adott egy elképesztően nyomott, a tehetetlenség határát súroló helyzet. Hétszáz méter mélyen várják a vájárok, hogy elkészüljön a hatvanhat centiméter átmérőjű alagút, a szabadulás csatornája. Több mint három hónapig is eltarthat, amíg kiszakadhatnak a 30 fokos hőmérsékletből és a 88 százalékos páratartalomból. Ráadásul többeket alkohol- és drogelvonulási tünetek gyötörnek, mindannyiójukat bőrbetegségek kínozzák.
Testet, lelket megedző börtönéletet élnek kényszerből az Atacama-sivatag gyomrában. Amikor Sebastián Pinéra chilei államfővel telefonos összeköttetésbe kerültek, virtuálisan egy pohárka bort kértek, hogy méltó módon megünnepelhessék az ország függetlenségének kétszázadik évfordulóját.
Mi, akik a pokoli mélységtől borzasztóan messze, csepegtetve kapjuk az araszoló mentőakcióról szóló híreket, erőt meríthetünk a történetből. Megbecsülhetjük a puszta létünket, és ráébredhetünk, hogy minden mélységből van kiút.
- Ladányi Tóth Lajos -
