Diploma és diplomás

Ahhoz a korosztályhoz tartozom, akik még csak egy helyre adhatták be az egyetemi felvételi jelentkezésüket. Aztán vagy felvettek, vagy várhattunk egy évet. Amikor lányaim elérték ezt a kort, az egész család lázasan olvasta végig a felvételi tájékoztató több százoldalas kiadványát, estéket, éjszakákat beszélgettünk arról, hová érdemes és hány helyre beadni a jelentkezést. Hiába no, állandó változásban a világ.

Olykor azon gondolkodom, melyik a jobb módszer. A mi esetünkben nem volt választás, eszi, nem eszi, nem kap mást. Vagyis, ha valakit nem vettek fel a megjelölt intézménybe, kénytelen volt várni egy évet. S persze akkor sem volt semmi biztosíték, hogy a következő esztendőben sikerrel jár. (Egy barátom negyedik próbálkozásra jutott be az orvosi egyetemre, viszont így három évig beteghordozóként és műtőssegédként ugyancsak megismerte az egészségügy alsó lépcsőfokait.) Manapság – ha van rá pénze – akár tizenöt egyetemet, főiskolát is megjelölhet a felvételiző. S még mindig van rá lehetősége, hogy sikeres felvétel esetén is megpróbálja egy évvel később. Persze újabb ezer forintokért és újabb felvételi vizsga után.

Nagyon sok diplomás került ki az elmúlt esztendőkben a felsőoktatási intézményekből. Van-e becsülete a diplomának, vagy kezd olyanná válni, mint néhány évtizeddel ezelőtt az érettségi? Vallom, van becsülete, de csak annak, amely mögött megfelelő tudás lakozik, s amely megfelelő helyen kamatozik.

- Sipos Béla -