Ha kitör az idegháború
Fogorvosnál Jaj annak, kinek fáj a foga! Hogy kire, az egy másik nyomvonal. Amennyiben viszont sajog, abban a szúrásban cselekedni kell. Foggal-körömmel ragaszkodni a körzeti orvosi székhez, avagy nem foghoz verni a garast, és inkább irány a magánrendelő? – nos, ez itt a fogas kérdés. Persze, akinek vajmi kevés cincog a bukszájában, a fizetés puszta ténye is fájdalmat okoz. Ezért aztán fogja magát, csillapítja a fájdalmat, és bőszen vár, hátha elmúlik. Ha azonban az áhított gyökeres fordulat elmarad, és tartóssá válik az idegháború, muszáj lépni.
Van annál kellemesebb érzés, mintsem tátott szájjal hallgatni a doktori jótanácsokat: korábban kellett volna észbe kapni, nem pedig az utolsó pillanatig halogatni a kínzó döntést! Száj csukódik, pénztárca nyílik, gazdát cserélnek a forintok. Majd jön a fogadkozás, hogy legközelebb ez nem fordul elő, és lényegesen gyorsabb lesz a reakcióidő.
Széles a fogi esetek tárháza, a tanulságos történetek megedzik a szájpadlások alatt szunnyadó lelkeket. Néha épp a józan ész hiányzik a fájdalomküszöb átlépésekor. Ezért is fontos jól bevésni: a fogorvos kizárólag a saját körzetéhez tartozó beteget köteles kezelni, és csakis rajta múlik, hogy ellát-e körzethatáron túlról érkezőket. Célszerű időben tájékozódni a korántsem szájhagyomány útján terjedő új körzethatárokról. Az információ érték, és aki birtokában van, jóízűen nevetni fog, mint a nyolcvan napos világutazás után célba érő Willy Fog.
- Ladányi Tóth Lajos -
Cikk ajánlása
-
0
-
-
