Ukrán benzinnek híg a leve?
Nemrég egy társaságban szóba került a határ menti csencselés, a cigi és a benzinturizmus. Természetesen hamar két táborra szakadt a társaság, hiszen akadt, aki a „pozitív” oldalát hangsúlyozta mindennek, de akadtak olyanok is, akik kissé eltérően szemlélték a dolgokat. És most nem arról van szó, hogy mindez mennyire legális vagy sem. A diskurzus alatt az egyik fiatalember ugyanis fölvetette, hogy ő nemrégiben vizezett benzint tankolt a határ túloldalán, s majdnem ráment az autója, így ezért szidni kezdte az ukrán benzinkutat. Erre egy másik gúnyosan megjegyezte – Én is ezt a szar ukrán cigit szívom már mióta, de most már le fogom tenni, inkább adok érte több pénzt és minőségit szívok – mutatott az éppen a kezében füstölgő cigarettára.
Bennem ezen mondatok hallatán furcsa gondolatok fogalmazódtak meg. Elvégre, lehet szidni a gyenge minőségű ukrán cigarettát, benzint, élelmiszereket, elektronikai cuccokat és még hosszasan sorolhatnám, amelyet dögkeselyűk módjára hordunk haza Ukrajnából. Igen ám, de ha már eljutunk odáig, hogy spórolás céljából bevállaljuk a sorban állást, az ukrán szervek „viselkedéskultúráját”, hogy néhány száz vagy éppen ezer forintokat spóroljunk, hogy később még nekünk álljon feljebb, ha valami nem olyan minőségű, mint amit várunk. Kényszerít minket valaki, hogy kijárjunk tankolni vagy vásárolni? S ha nem, akkor mi értelme van panaszkodni.
Ahogy egy régi jó cimborám mondogatta ami olcsó az szar. Ami drága, az se jó, csak abban kevesebb a szar! S, milyen igaz lehet ez a kissé szabatos megfogalmazás, főleg az Ukrajnából élőkre. Elvégre akinek van egy csöppnyi esze, az tisztában van azzal, hogy kevés pénzért még odaát sem kapni minőségi termékeket, csak a gagyit, a vizezettet.
Azt persze butaság lenne elvitatni, hogy bizonyos termékeket ne lehetne jóval a magyarországi árak alatt beszerezni, de ekkor ismét fordulhat a kocka. A Kárpátalján élő magyarság szegényebb rétege ugyanis fölöttébb megszenvedi a mi bevásárlókörútjainkat, hiszen ennek hatására a határ túloldalán szépen fölkúsztak az árak. S, ami nekünk még mindig nevetségesen olcsó, az a határ túloldalán élő csórónak méregdrága. Így viszont talán érdemes lenne megfontolni, hogy nem célszerűbb-e a saját szemétdombunkon kapirgálni, s ha valami nem tettszik, akkor oda nyugodtan lehet piszkolni!
-M. I.-
