A miskolciak szilveszteri fogadalmai

“Senki!” – vágja rá kórusban a tanulóvezető-oktatók csapata, akik éppen év végi, evéssel-ivással egybekötött bulijukat tartják. Igencsak emelkedett már a hangulat náluk, a levegőben isteni illatok terjengenek, az asztalon ott van minden, ami szem-szájnak ingere. A tréfás kedvű oktatók huncutul mosolyogva árulják el egyikük szilveszteri fogadalmát, ami a hosszú évek során sajnos még egyetlenegyszer sem valósult meg. Tekintsünk el most a szó szerinti idézéstől. A lényeg az, hogy szeretné az óév utolsó és az újév legelső perceit egy lány (közeli) társaságában tölteni. “Ezt én már kétszer is megcsináltam, mert két gyerekem is szeptemberben született!” – büszkélkedik az egyik, ünnepi ebédet kavargató oktató. Nagy hahotázások és sikamlós viccek kereszttüzében Mihály Zsolt vizsgabiztost is meginterjúvoljuk a szilveszteri fogadalmakkal kapcsolatban. Ám ő nem a felelőtlen ígéretek híve, mint mondja, sohasem fogadkozott. Inkább a bulira helyezi a hangsúlyt, amit rendszerint macskajaj követ.

Inni vagy nem inni?

“Én nem harmincegyedikén fogadkozom, hanem elsején” – közli az egyik Búza tér-környéki kocsmából kiforduló fiatalember. Majd bővebben is kifejti az álláspontját: “Akkor mindig a lelkemre kötöm, hogy többé nem iszom. Idén is hatalmas buli várható szilveszterkor, úgyhogy biztos beteg leszek.” Nem meglepő, hogy az ígéret rendszerint a másnapossággal együtt feledésbe merül.

“Amikor még nagyon fiatal voltam, pontos napirendet készítettem magamnak percre lebontott programokkal: reggeli tornával, délutáni szunyókálással, esti sétával. Mondanom sem kell, hogy egyetlen napig sem sikerült tartani magamat a napirendhez” – neveti el magát a még most sem öreg egyetemista lány, Anna. Már nem fogadkozik, mert tudja, úgyis hiába. Elárulja, hogy egész éven át tartó hasztalan küzdelmet vív a kilóival, aminek idén bizony a karácsonyi töltött káposzta és bejgli sem kedvezett.

A csillagokból kiderül a jövendőbeli

Sok-sok eredménytelen kérdezősködés után már éppen kezdtünk belenyugodni abba, hogy a szilveszteri fogadalmak és babonák csillaga leáldozott, amikor a belvárosi villamosmegállóban összefutottunk a nyugdíjas Tóthné Erzsébettel. “Én lánykoromban csillagot írtam a nővéremmel újév napján, és egyszer a gombócfőzéssel is megpróbálkoztunk. A kislányunokáimat is megismertettem már a régi szokásokkal, azóta ők is felírnak a hatágú papírcsillagaik minden ágára egy-egy fiúnevet. Aztán egyet letépnek és a párnájuk alá teszik. Csak reggel nézhetik meg, melyik név áll a letépett papíron. Régen úgy tartották, az lesz a jövendőbeli neve” – árulja el, majd mosolyogva teszi hozzá: “De a kislányok még egyszer sem tudták kivárni a reggelt. Mindig megnézték hamarabb, pedig úgy nem ér.”

Kapcsolódó cikkek:

• 5 tipp, hogy felejthetetlen legyen a szilvesztered
• Gyomorkímélő fogások az ünnep után
• Best of 2008 – az év legjobb bulijai!