Ön tudja miért kell az új kétszázas?
Kibocsátásuk, 1998 óta folyamatosan nő a kereslet a 200 forintos bankjegyek iránt. E címlet éves selejtezése 2007-re már elérte a forgalomban lévő mennyiség 50%-át, amelynek pótlása 0.5-1 milliárd forint kiadást jelent a jegybanknak – és így az államnak – évente.
A bankjegyek feldolgozása emellett költségesebb, mint az érméké, mivel a valódiság- és forgalomképesség-vizsgálatuk nagyobb technikai, emberi erőforrásokat igényel – áll a jegybank friss tanulmányában, amiben azon döntés szakmai hátterét ismerteti, miszerint 2009 első felében érme formájában jelenik meg a kétszáz forintos.
A döntés mind a Magyar Nemzeti Bank (közösségi szektor), mind pedig a magánszektor számára előnyökkel jár – érvel Szücs Adrienn, a tanulmány szerzője.
A közösségi szektor költségei
A számítás abból indul ki, hogy mekkora a legyártandó bankjegy- és érmemennyisége, valamint ezek összes kumulált költsége. A számítást nehezíti, hogy az eurobevezetés még nem ismert időpontja miatt több, elvben lehetséges eurobevezetési dátum lehetséges.
Ennek megfelelően a 200 forintos bankjegyek esetében az egyes években legyártandó mennyiség attól függően változik, hogy a tervezett euro bevezetése mikorra datálódik.
Az érmék viszont ekkora várható idő alatt nem használódnak el, így annak nincs pótlási költsége, hanem “csupán”egyszeri nagy kibocsátási költsége.
A fenti ábra jól mutatja, hogy gyakorlatilag kétévente kell pótolni annyi bankjegyet, amennyi megfelel a mintegy 6 évre elegendő, általunk becsült érmekészlet (több mint 70 millió darab) mennyiségének.
A számításhoz érdemes tudni, hogy a kis címletű bankjegyek és a vele megegyező címletű érmék nagyjából azonos áron gyárthatók. A fentiekből az következik, hogy a gyorsabb elhasználódású (2-3 év) bankjegyek hátránya a jóval időállóbb érmékkel (20-30 év) szemben annál nagyobb, minél tovább fizetünk forinttal, vagyis minél távolabbra csúszik az eurobevezetés – hiszen így egyre többször kell pótolni a bankjegyeket.
A gyártási költségekből fakadó megtakarítás mellett figyelembe kell venni, hogy az érmék későbbi bevonásakor jelentős (az alapanyag akkori értékének kb. 70-80%-a) alapanyag-értékesítési bevétellel is számolhatunk. Másrészt viszont a költségeket növelik a már előbb említett kibocsátáshoz kötődő előkészítési költségek. E három tényező hatását az alábbi ábrán látható kumulált költségek mutatják.
A fentieket összegezve megállapítható, hogy alapesetben az érmére való áttérés már 2011-es eurobevezetés esetén is költséghatékony, és a megtakarítás jelenértéken minden további évben több mint 800 millió forinttal nő.
A 200 forintos érme bevezetésével mai áron, 2013-as eurobevezetést feltételezve több mint 3 milliárd, 2015-ös eurobevezetést feltételezve kb. 5 milliárd forintot lehet megtakarítani.
A jelenlegi bankjegy- és érmeárak a jövőben változhatnak, és az ezek alapján kalkulált költség is módosulhat. Az érmék alapanyagárból fakadó kockázata azonban jelentősen csökkenthető, mert, a Magyar Pénzverő Zrt. az euro bevezetésének időpontjáig vélhetően szükséges érmemennyiséget egyszerre, egy ütemben gyártaná le, így a fém árfolyamkockázat minimalizálható, a nagyobb gyártási volumenből fakadó árelőny pedig érvényesíthető – állapítja meg a tanulmány.
A magánszektor költségei
A magyar lakosság körében végzett reprezentatív felmérés alapján a 200 forintos fémpénzre történő cseréjét a válaszadók gyakorlatilag azonos arányban tartották jó, illetve kevésbé jó ötletnek, míg a bizonytalanok aránya egyötöd volt.
Legfőbb észlelt előnyként a fémpénz tartóssága jelent meg a válaszok között, legfőbb hátrányt a fémpénzek súlya jelentette. A forint vásárlóerejének csökkenésével a többségnek racionális döntésnek tűnt, hogy érme formátumú legyen a 200 forintos.
Összességében azonban elmondható a kvalitatív eredmények alapján, hogy a résztvevők többsége nem utasította el az elképzelést. Kevésbé támogató, szkeptikus véleményeket csak az idősebb korosztály tagjai adtak. A többi korosztály többségében racionálisan meggyőzhetőbb és/vagy semleges, vagy elfogadó a 200-as érme bevezetésével kapcsolatban.
A szakmai érintettek egyik legnagyobb körét az étel-, ital-, dohány- stb. automatákat üzemeltetők jelentik. Számításaik szerint ugyan valamennyi automatapiaci szereplőnek jelentős – bár egyszeri – költséget jelentene a gépek átállítása, de összességében úgy vélik, a fém kétszáz forintos rendszerbe kerülésével összefüggésben forgalomnövekedés következhet be.
Költségmegtakarítás keletkezne a bankjegyet is elfogadó automatáknál is, mert tapasztalataik szerint a bankjegyelfogadó egységek gyűrik, tépik a 200 forintos bankjegyeket, így az új érme bevezetése esetén a rendszeres és igen költséges hibaelhárítás megszűnhetne.
Ugyanakkor a magasabb érmecímlet rendszerbe állása következtében kevesebbszer kellene üríteni a gépeket, mely által szintén költségcsökkenés prognosztizálható.
Mindezek után okkal feltételezhetjük, hogy az automatákat üzemeltető cégek a nagyobb címletű érme használatát saját érdekükben lehetővé fogják tenni automatáikban – véli Szücs Adrienn, a tanulmány szerzője.
Az érméről
2008. szeptember 9-én az MNB azt a döntést hozta, miszerint bimetál (kétszínű, két különböző fémötvözetből készült) érme lesz a 200 forintos, megjelenésében a jelenlegi 100 forintos inverz képe, kerek alakú, átmérője 28,3 mm, peremmagassága 2,0 mm, súlya 9 gramm.
Így egyrészt könnyen és biztonságosan megkülönböztethető lesz valamennyi érintett számára a többi érmétől, másrészt paramétereiben kellően eltér a jelenlegi forgalmi érméktől, így nem okoz fennakadást a készpénzhasználat során.
|
Az érmén megjelenő képről a lakosság szavazatait vette figyelembe a jegybank.
A szavazás során hat látványterv közül lehetett kiválasztani a végleges előképet: a fehér gólya, a fakopáncs, a cifra kankalin, a kövér daravirág, a Lánchíd és a Megyeri híd. A közel 200 000 szavazó több mint felének választása alapján, a kibocsátásra kerülő új 200 forintos érme előlapján a Lánchíd lesz látható.
