Mindenki a másikat hibáztatja a támogatás befagyasztásának javaslata miatt. Az ellenzéki pártok a jelenlegi kormány politikáját okolják. Úgy gondolják, hogy az Orbán-kormány 2010 óta teljesen elhibázott gazdaságpolitikát folytat. A kormányon lévő FIDESZ és KDNP az előző, az MSZP nevével jelzett kormányzási korszakot hibáztatja, hiszen már 2004 óta túlzottdeficit-eljárás folyik Magyarország ellen.

Lehet persze mutogatni egymásra, de azzal nem sokat jutunk előbbre. Félő, hogy a kormány további megszorításokkal válaszol a kialakult helyzetre: kevesebb támogatás jut a tömegközlekedésre, a gyógyszerekre, vagyis a terhek ismét a nyugdíjasokra, a munkavállalókra hárulnak majd.

- M. Magyar László -

Eddig ugyanis úgy tűnt, hogy Csabi diadala nem lehet kérdéses, ám ez a legutóbbi kis incidens rávilágított arra, hogy a Való Világ 5 valóban a meglepetések játéka lehet. Feltéve, ha meglepetés alatt azt értjük, hogy Attilát favorizálja a csatorna. Nem ez lenne azonban az egyetlen bibi. Seherezádé családja legutóbb nyíltan bevallotta, hogy a Kinga elleni párbajba másfél millió forintot toltak, így esetlegesen a végjátékra is félreraktak némi aprót. Fecó támogatottsága továbbra is kérdéses, s mára csak az biztos, hogy vasárnap véget ér a Való Világ ötödik szériája. Éppen ezért legyen bárki a nyertes, úgy tűnik számunkra ez lesz az igazi megváltás.

-Igor-

Korábban valamiféle bűvös tisztelet és némi irigység vette körül a „kisiparosokat”. Aztán, jöttek a nagy lehetőségek. Biztatták az embereket vágjanak csak bele! Ez a jövő! Lám, nem ez lett. Bár a kapitalizmus örök törvénye szerint a gyengék elhullnak, az erősek fennmaradnak. De kitűnt, itt mindenki gyenge! Nem ezt ígérték nekik. Az eredmény, újabb és újabb munkanélküliek. Mert, aki még talpon is tud maradni, elbocsátja az alkalmazottjait, hogy ezzel is csökkentse a kiadásait. Ki védi meg őket? A kamarák? Nincsenek abban a helyzetben!

Jobb ma a sűrű fillér, mint a ritka forint – szólt egykor a mondás. De, ha az állam nyakába szakadnak ezek az emberek, se fillér, se forint. Pályázni is az tud, aki nem a saját életben maradásával van elfoglalva. Vagyis, ha most nem nyújt kezet a hatalom, a mélység áthidalhatatlan lesz!

- Dankó Mihály -

Mindkettőre megvan az esély, de ez alkalommal az utóbbi valószínűbb. Honnan tudná a vagyonokat kereső nemzetgazdasági miniszter vagy az egyetemi évei óta nyakkendőt viselő, „úri közmunkát” végző fiatal honatya, mire elegendő havi negyvenhétezer? Tény, hogy több mint a 28 ezer forintos segély, de a megnyugtató, kiszámítható, biztos megélhetéshez édes kevés. Legyünk őszinték, az őket szociális érzéketlenséggel ostorozó ellenzéki képviselők sem ennyiből élnek, így kissé színpadiasnak tűnik az alulfizetett közmunkásokkal és a segélyen élőkkel való mély együttérzésük.

A négymillió létminimum alatt vagy környékén élő ember nem cirkuszt, kenyeret szeretne. Nem arra kíváncsiak, vajon képesek lennének-e havi 47 ezerből tengődni a kormánytagok, sokkal inkább arra, mit akarnak tenni azért, hogy nekik ne ennyiből kelljen.

- Palicz István -

• Meg lehet-e élni 47 ezer forintból?

Az íróasztal mögött született, lemondásokkal és felmondásokkal teli takarékossági csomagokat itt is, ott is olyanok hagyják jóvá, akik buszt csak az autójuk visszapillantó tükréből látnak, s fogalmuk sincs, mit jelent félórákat, órákat várni egy-egy járatra hóban, szélben vagy éppen tikkasztó kánikulában, megküzdeni az átszállási nehézségekkel, illetve megoldani az utazást olyankor, amikor a sárga angyalok még/már a garázsban pihennek.         

Bármelyik forgatókönyvet fogadják is el a képviselők, az utazóközönség garantáltan rosszul jár: ha a viteldíj-emelés mellett döntenek, előbb-utóbb nem lesz kit, ha a járatritkítás mellett, nem lesz mivel utaztatni a jegyet és bérletet váltók egyre fogyatkozó, de nem elhanyagolható tömegét. Az egyetlen ok, amiért sokan továbbra is eltűrik, hogy egyre több pénzért egyre kevesebbet kapnak, és hűek maradnak ehhez a közlekedési formához, a puszta kiszolgáltatottság, a „jobb híján” kényszere. Hiszen mihez kezdjenek azok a családok, aki képtelenek fenntartani egy autót, ugyanakkor fényévnyi gyalogútra van tőlük az óvoda, iskola, munkahely? A magyarázatok, miszerint más megyékben még borsosabbak a tarifák, mélyponton van a gazdaság és plafonon az üzemanyagárak, legfeljebb a mérlegelőket érdeklik, a mérgelődőket nem. 

Örömmel olvastam volna a Volán-előterjesztésben egy harmadik, előre menekülő javaslatot, amely nem a lassú haldoklásra, hanem a meglévő utazóközönség megtartására és az elpártoltak visszacsábítására épít, a forráshiányt pedig nem megszorításokkal, hanem járatbővítéssel, gyakoribb ellenőrzésekkel, szigorúbb szankciókkal, a kintlévőségek kőkemény behajtásával, a reklámbevételek növelésével, az útdíjarányos rendszer teljes körű bevezetésével vagy kormányzati nyomásgyakorlással kívánja normális kerékvágásba terelni. Jelen helyzetben ugyanis nemcsak azért kell aggódni, milyen döntés születik csütörtökön, hanem, hogy a Szabolcs Volán mikor mond csütörtököt.

- Palicz István -

Vékonyabb a boríték, laposabb a buksza, gyérebb az utalás. Utálatos az a helyzet, amikor valaki ugyanazért a melóért jóval kevesebbet visz haza, és ha a férj/feleség is hasonló (el)bánásmódban részesülnek, apadóban a családi kassza, ugyanakkor élesedőben a kasza.

Amire fenték a fogukat, ezúttal is megkapták, a fejés elérte a célját, a dolgozó nép pedig törheti a fejét. Mert valamiből muszáj megélni, kevéske kell a bélbe, a gyomorba, még ha forog is. Mentsvárként épül a bérkompenzáció intézménye – már ahol. Önmagában a minimálbér és a szakmai bérminimum emelése is komoly terhet jelent a kereskedelemben, a bérre menő csaták javarészénél időnyerési stratégiával elásták a csatabárdot.

A bárdolatlan reakció jólesik a kinyilatkoztatónak, azonban manapság a szóbeli felháborodás nem vezet eredményre. „Ha nem tetszik, el lehet menni”. Igenám, de nem mindenütt működik ez így. Hiába nem tetszik, még sem mennek el.

- Ladányi Tóth Lajos -

A BKV Előre mindig is sajátos helyzetben volt a “hagyományos” egyesületekhez képest. Egy sportklub célja ugyanis alapesetben az, hogy a csapatai, versenyzői a maguk műfajában minél jobb eredményeket érjenek el. Az Előre funkcója inkább az (volt?), hogy kiszolgálja a közlekedési társaságnál dolgozók sportolási igényeit. Az egyesületnél az új vezényszó immáron: hátraarc!

Tarnavölgyi Gergely

Folyosói pletykák szerint a készülő jogszabályozás nem sok lehetőséget ad majd az önkormányzatoknak. Pedig gondolom, egyik fenntartó sem csak az iskola rezsijét szeretné kifizetni, hanem ha már gondoskodik intézményéről, az ott folyó munkát is szeretné valamiképp szabályozni. A nagyobb városokban ez azért is fontos, mert az ott élő döntéshozók jobban tudják, melyik városrésznek van szüksége iskolára és milyenre. A minisztériumból pedig csak a számokat látni majd, és egy tollvonással rögtön gazdaságossá tehető a rendszer.

- Hegyi Erika -

Olyanoknak, akik anyagi nehézségekkel küzdenek: nem bírják nyögni az autó- és lakástörlesztőt, elmaradtak a közüzemi számlákkal, tandíjra, műtétre, téli tüzelőre gyűjtenek, esetleg BAR-listára kerültek vagy éppen a helyi uzsoramaffia fojtogató szorításából szeretnének kitörni.

Fogalmuk sincs, mi a fene az a fogyasztói csoport rendszer, csak azt tudják, hogy az utolsó szalmaszálat jelenti számukra a felkínált 1, 2, 3, 4, vagy akár 10 millió forint. S ehhez – szinte csodával határos módon – most ők, vagyontalan kisemberek is hozzájuthatnak, nem kell (újra) a barátok, rokonok, szomszédok és a konok bankok ajtaján dörömbölni.

Üres ígéreteket és csekkeket kapnak

Ha szerencsétlenek tudnák, hogy nem hitelszerződést kötnek, hanem egy szerencseelemmel kombinált „speckós” megállapodást, ha sejtenék, hogy a több tízezer forintos „nevezési díj” és a befizetett „törlesztők” után még szegényebbek lesznek, mert millió(k) helyett csak üres ígéreteket és csekkeket kapnak majd, messziről elkerülnék a csoportos átveréseket szervező irodákat. De nem tudják vagy elvakítja őket a boldogulás egyetlen reménye. A másik fél távolról sem ilyen tudatlan. Jó helyen és jó időben reklámoz, ügyesen manipulál, majd a szerződések mögé bújik. Így történhet meg, hogy szegény ember még a gazda(g)sági csoport is (le)húzza.

Az elesett emberek tudatlanságával, hiszékenységével és bizalmával visszaélni a legaljasabb, legundorítóbb – de kétségtelenül jól jövedelmező – üzletpolitika.

istvan.palicz@inform.hu

• Csoportos átverések?

Én most az ő nevükben szeretném felemelni a hangom. Azon meggyanúsítottakért szólni, akik hiába próbálják bizonygatni vétlenségüket. Mert akkor van baj, ha az„ állam az államban” elv alapján valaki kinyilatkoztatja: az ő tudása, ítélete megfellebbezhetetlen! S inkább bűnhődjön tíz ártatlan, mint egy bűnös megússza!
Pedig a törvények itt is egyértelműek: addig senki sem ítélhető el, amíg be nem bizonyosodott róla, hogy elkövette a bűnt. S ebben rejlik a huncutság. Ki, hogyan bizonyítsa be a csalást. Az nagyon egyoldalú, ha csak a szolgáltató vizsgáltat (esetenként ilyen-olyan kétes módszerrel), vagy ellenőriztet, s olyan büntetést szab ki, mely mellbe vágja a fogyasztót. Ami lehet egyfajta félelemkeltés, elriasztás., de lehet kétségbetaszító, az ártatlanokat megsemmisítő!

Mérlegelni kell tehát, megéri, vagy sem! Mindenesetre az lenne az igazi, ha olyan technika kerülne forgalomban, mely még véletlenül sem ad lehetőséget a szemfényvesztésre! 

- Dankó Mihály -

A Masat-1 hétfői pályára állását követően intenzíven gyűjti a saját állapotára és környezetére vonatkozó adatokat, mindeközben az e célra kialakított földi állomásra továbbítja a hasznos információkat. Gschwindt Andrásék máris az adatbőség zavarával küzdenek, ami boldog teher. A 10x10x10 centiméteres kocka alakú, 1 kilogrammos tömegű műhold naggyá teszi a készítőit. Újfent bebizonyosodott, hogy leleményes nép a magyar. Nemzeti légitársaságunk nincs, ugyanakkor büszkék lehetünk a szárnyaló tudományos életünkre.

- Ladányi Tóth Lajos -

A településvezetők dolga sem egyszerű, hiszen tudják, hogy egy-egy összetartó közösség önmagában is siker, de a nincsből nem tudnak adni. Hiába fontos számukra a hagyományőrző egyesület, a focicsapat vagy a nyugdíjas klub, le kell róluk mondani. Mert most közelező kifizetni a segélyeket, működtetni az intézményeket, törleszteni a korábban felvett hitelt. Utóbbi tétel egyre fojtogatóbb, és a visszafizetés terheit nyögő településeket az sem vigasztalja, hogy a felvett pénzből épült iskola vagy orvosi rendelő évtizedekig szolgálja a település lakóit. A baj az, hogy fizetni még annál is tovább kell. 

- Száraz Ancsa -

Vendégmunkás! Ismert a szó. Bár a mi értelmezésünkben a vendég, általában szívesen fogadott, várt személy. S talán így van ez sok nyugati ország cégeivel, vállalkozóival is. Addig míg a helybeli munkás magas fizetést kér, s a szakszervezete által kiharcolt jogaival él, addig a külföldi munkaerő, sokkal kevesebbel beéri, és türelmes, mint a birka. Mivel általában nincs vele senkije, ezért nyugodtan dolgozhat látástól vakulásig. S az ott kapott éhbér, neki így is a mennyország. De nem elég megküzdeni, azzal, hogy távol van a családtól, nehezen igazodik el a nyelvvel, kénytelen elviselni a hazaiak megvetését is.

Most egy holland diszkriminatív és megalázó „panaszkönyv” honlap miatt lázadozik közép-kelet-európa. Hisz lassan kiderül, a válság miatt, a nyugatiaknak sem jut akkora kolbász. Ezért, ha bűnbakot keresnek, könnyű célpont lehet a „tőlük munkát elvevő idegen”. Nem nagyon hiszek abban, hogy innen meg tudjuk védeni hazánk fiait, jó lenne inkább munkával itthon tartani!

- Dankó Mihály -

Megállta a helyét, ma már kisebb csapatot vezet, és ha még megtanulja a hollandok elképesztően zavarosnak tűnő nyelvét, akkor magasabb beosztásba és vele fizetési kategóriába is kerülhet. Fogaskerék lett a tulipános gazdaság kétség kívül jól szervezett gépezetében, ám ott sem ilyen egyszerű már a helyzet.

Tíz kelet-közép-európai EU-tagállam hollandiai nagykövete fejezte ki a minap nyílt levélben aggodalmát egy ottani honlap miatt, amely azt állítja, hogy bevándorló munkások – köztük a magyarok – a holland állampolgárok elől veszik el a munkát. A stílus és a nyelvezet persze sokkal durvább, s nem igazán foglalkozik az emlékeztetőkkel: Hollandia gazdasági növekedéséhez jelentősen hozzájárulnak az ott dolgozó közép- és kelet-európai vendégmunkások.

Nem valószínű, hogy ilyen jellegű támadás középpontjába kerül az a fiatal, rezidens éveit épp záró, szintén nyíregyházi lány, akit egy németországi klinikán várnak tárt karokkal. Nyugodt szívvel fogadnék arra, hogy elképzeléseinek megfelelően nagyszerű szemész szakorvos lesz belőle, de szomorúan tennék magas tétet arra is, hogy nem fog már visszajönni Magyarországra.

Egy fiatal tehetség szeretné kibontakoztatni képességeit, s természetes, hogy keresi a legjobb feltételeket ehhez. A gond csak azzal van, hogy hazánk újabb és újabb hitelek árán tartja fent állami intézményeit, így az orvosképzést is, majd a képzett munkaerőt „ingyen és bérmentve” adja át a hitelező országoknak – a tartozást pedig a maradók fizetik vissza. Illene valamilyen intézményes megoldást találni erre a visszás helyzetre, hogy az EU-kórképnek is felfogható folyamat egyetlen szereplője se járjon rosszul.

Hisz ne feledjük: a munkaerő szabad áramlásával az sem ellentétes, ha a tehetséges labdarúgók csak euró milliárdokért válthatnak munkaadót!

- Nyéki Zsolt  -

Aggodalomra a jelek szerint nincs ok, hisz „Sohase mondd, hogy túl vagy már mindenen. Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem. Mindig van új és még újabb, hát várd a csodát, De sohase mondd, hogy nincs tovább”. Mindig madarat lehet fogatni az örökbecsű Verebes-dalszöveg felidézésekor, mely sugallja a reménysugarat. Egy biztos: valami van a levegőben.

Hétfőn viharos gyorsasággal lehullt a lepel: Debrecenből indít London Lutonba járatokat a Wizz Air. A magenta repülőgépek hamarosan hetente három alkalommal szállnak fel a cívis reptérről. Több hónapos tárgyalássorozat előzte meg a fapados légitársaság térhódítását, alighanem jót tett a projekt megvalósulásának a Malév elszállása. A minap egészen véletlenül megszellőztették, hogy a volt pénzügyminiszter április óta tagja az Wizz Air igazgatóságának. És ez csak pont most derül ki! Mint ahogy a Debrecen-London légi kapcsolat is, ami távlatokat nyithat, ugyanis kizárólag a menetrend szerinti járatok megindítása helyezheti fel a szomszédos megye székhelyét Európa légiközlekedési térképére. Lám, mennyit tesz egy jó időzítés…

- Ladányi Tóth Lajos -

El kell, hogy keserítsem a hölgyeket… Vannak olyan férfiak, akiknek bizony semmit sem jelent az úgynevezett Valentin nap. Ez az import ünnep a Bálintok nevenapján a sok giccsel. Az “I love you” feliratú plüss macikkal, a villogó bóvli műanyag szívecskével, a fényképes bögrével, a romantikus és cuki baromságokkal.

Ha egy férfi szeret egy nőt, akkor nem – csak - február 14-én vesz virágot. Hanem január 9-én, március 20-án, vagy éppen augusztus 29-én. Is. Mert adni, gondolni a szeretett lényre bármikor lehet. Úgy, hogy csak megfogod a kezét, végigsimítod az arcát. Vagy csak egyszerűen a szemébe nézel. Csak úgy, mert jó. Nektek.

A nagy bizniszt kedves férfitársaim – mint amit a karácsonyból és a húsvétból is kreáltak az “ámerikáiák” – pedig hagyjuk meg azoknak, akik pénzben mérik az érzelmeket is.

Ha pedig nem csak február közepén leszünk szerelmesek, akkor kedvesünk is megértőbb lesz ha megkérdezi tőlünk, hogy “tudod milyen nap lesz édesem február 14-én?”, mi meg azt válaszoljuk; “hát persze, hogy tudom, drágám! Kezdődik a Bajnokok Ligája!”

Ugye milyen egyszerű? Olyan, mint megvenni egy csokor virágot. Mondjuk február 15-én…

-  Juhász-Léhi István -

Ami viszont fölöttébb újkeletű, az egy brit parkoló szolgáltató egy hónapon át tartó vizsgálatának összegzése. Eszerint a nők jobban tudnak parkolni a férfiaknál. Megosztó megállapítás a javából.

Górcső alá vették a parkolás különböző aspektusait, annak technikáját, pontosságát és idejét, ebből alakult ki egy együttható érték. A tesztelt hölgyek a parkolóhely keresésénél a megfelelő sebesség eltalálásában, a parkolás megkezdéséhez szükséges póz és szög megérzésében, illetőleg az autónak a parkolóhely közepére navigálásában nyújtottak jobb teljesítmény a férfiakhoz képest. Utóbbiaknál rövidebb ideig tartottak a parkolási manőverek, és az első felvett parkoló helyzettel megelégedtek, nem korrigáltak.

Még mielőtt elalélnánk a ködös Albionban végzett érdekes felmérés tapasztalaitól, sepregessünk a saját házunk táján! A városvezetés jóvoltából hétfőn és kedden Nyíregyháza egész területén ingyen lehetett parkolni. Osztatlan sikert aratott a természet erejéből fakadó mesterséges kezdeményezés. Mi több, bevált. Vagyis nyugodtan lehetne belőle rendszert csinálni. Igény volna rá… 

- Ladányi Tóth Lajos -

Más lett azóta a világ, hiszen a papírra írt puskákat felváltották az okostelefonok, nagyon sok információt pedig már megtalálhatunk az interneten, mindezek ellenére a tudás értéke, fontossága nem változott. Egy diák napról napra változik, apránként csiszolódik drágakővé, s ebben a személyiségformálásban nagyon sok múlik egy-egy középiskola szellemiségén és légkörén, a pedagógusok hozzáállásán és követelményrendszerén. Fontos, hogy minden diákban meglássák az értékeket, a jó tulajdonságokat, s mindezen értékek mentén tekintsék is partnernek a tanulót. Sok múlik azon is, mennyire sikerül az érdeklődést felkelteni, a tudásszomjot szinten tartani, fokozni, az iskolát alkotóműhellyé varázsolni, a közösségi életet mozgalmassá tenni. Vagyis ahogy Ady Endre megfogalmazta: „Ha élet zengi be az iskolát,/ Az élet is derűs iskola lesz.”

Legyen hazánk bármely vidékén is egy középiskola, „csupán” az ottani tanárokon és tanulókon múlik, hogy szellemi örökségként milyen útravalót visz majd tovább az intézményből elballagó diák.

- M. Magyar László -

Hanem ami jogosan csapta ki a biztosítékot Orbán beszédében, az az egykulcsos, 16 százalékos adózás védelembe vétele volt. Ennek során azt mondta az első miniszter, hogy akik – gazdag létükre is – csak 16 százalékkal adóznak jövedelmük után,  ők valóban többet és hatékonyabban  dolgoznak. Nyilván vannak ilyenek is, úgy a 200-300 ezer havi bruttósok között, de már ők is ritkák a mostani munkanélküli világunkban és  a tízezer számra elbocsátott, jobban fizetettek között. Ez a tétel ugyanis nemhogy igazságos volna, de nagyon is igazságtalan anyagilag lerobbant hazánkban. Itt ugyanis azokról beszélünk, akik havi milliós vagy még magasabb jóvedelmet vágnak zsebre/ rejtélyesen vagyonszerző közép- és nagyvállalkozók, több helyről is fizetést húzó politikusok, hivatalnokok,  akik közül itt most csak az országgyülésű képviselőket említjük. Aztán ott vannak a számlanélküliek, akik bevételének nyoma sincs az adóhatóságnál, ahonnan most többszáz ellenőrt ráadásul elbocsátanak. S ott vannak a piacokon seftelők, akik  ha termelnek, nem adóznak, – de felszedik a százmilliárdos támogatást – ha meg nem termelnek, akkor bevásárolnak a multiknál és dupla áron állnak ki a standnál, – igaz, ott most hideg van. Amig ez a helyzet, addig aligha beszélhetünk  arányos közteher viselésről, inkább tömeges munkanélküliségről és nélkülöző családokról, gyemekekről. Mert  hiába várjuk, hogy a vállalkozók majd százszámra hoznak létre új munkahelyeket: nem hoznak vagy ha igen, akkor előtte elbocsátanak.Inkább érdemelnének nagyobb fgyelmet a havonta 27 meg 40 ezret kereső közmunkások, akik ennyi megszégyenítően kevés pénzért is valóban sokat  dolgoznak egy hónapon át, s még ennek is örülnek.

Sajnos nem ez a helyzet. A választók ugyanis pontosan tudják, hová vezet ez a kapkodás, mert a saját bőrükön érzik a következményeit, csakúgy, mint a nem szerencsés vagy nem megfelelő megoldásokét is.

Félreértés ne essék, én tisztelem a gyors észjárású embereket, akik képesek krízishelyzetben sebesen és jól dönteni, de csak akkor, ha előtte végig is gondolták annak következményeit. Ezt viszont a kormány politikájában nekem nem sikerült felfedeznem. Úgy tűnik, gyakran hibás adatokból kiindulva, összecsapott hatástanulmányok alapján vagy azok nélkül gyorsan jut hibás következtetésekre, és ehhez szabja a törvényeket, amelyeket baráti gombnyomógépek kritika nélkül szavaznak meg. Aztán, ha valaki felhívja a hiányosságokra a figyelmüket, megsértődnek.

Régi vicc: malacka bukik a biciklivel. Nénike sajnálgatni kezdi, hogy te szegény, nem ütötted meg magad? Mire a malac: Mi közöd hozzá, hogy szállok le a bicikliről.

Az a baj, hogy ha a kormány borul a nemzet bringájával, az is nekünk fáj.

Szendrei Péter

Mondhatnák, megérdemelték, hisz a törvény nem ismerete sem ment fel a bűnelkövetés alól. Csakhogy, nagyon sok, sőt nagyobb város első embere is ezt tette. (Bár van, akit még véd a mentelmi jog.) De számomra nem csak ez a fő kérdés: meddig mehet el egy település vezetője (kétségbeesésében), hogy megóvja lakóhelyét a gazdasági összeomlástól, és valódi fejlődést is fel tudjon mutatni a választóinak? Persze nem vonhatja ki a felelőség alól az a kormányzat sem, aki ígér, de nem támogat, aki elvár, de a feltételeket nem biztosítja. Ők is megérdemelnének egy misét!

- Dankó Mihály -