Ők megjárták a hadak útját…
Az utolsó mohikánok is visszavonultak: az 1995 tavaszán NB III-as bajnoki címet szerzett, majd a következő kiírásban az NB II-ben is megkapaszkodott (igaz, azt követően onnan visszalépett) sényői futballcsapat egészen mostanáig aktív játékosai, Rubóczki Tibor és Knoblok Sándor a jelek szerint végleg szögre akasztották a stoplis cipőt. Rubóczki már tizenöt esztendeje is játékos-edzője volt a csapatnak, és immár hosszú esztendők óta ismét ő felel a szakmai munkáért. Knoblok sem a gólok gyártásáért felelt az utóbbi időben, neki már elsősorban már az „irodában” akadt tennivalója.
Egy valamiben közösek: a két sportembert megyeszerte nagy megbecsülés övezte, és vélhetően edzőként, ügyvezetőként is övezni fogja. A nagyszerű pályafutások a szombati, Nyíregyháza Spartacus elleni edzőmeccsen (0–2) értek véget, a Volán-Sényőnél jelenleg is alkalmazásban álló legendákat párhuzamos interjú keretében szólaltattuk meg.
– Jó ideje kacérkodnak a visszavonulás gondolatával. Miért éppen most akasztották szegre a futballcipőt? A „rossz nyelvek” szerint még lesz rá példa, hogy a pályára lépnek…
Knoblok Sándor: – Úgy gondolom, negyvenöt évesen már foglalkoztathatott a visszavonulás gondolata. Játszani már aligha fogok, de a csapat körül ott leszek, hiszen ügyvezető elnökként rengeteg tennivalóm akadt, ráadásul az utánopótlás nevelést is én felügyelem, és erre Sényőn mindig különösen odafigyeltünk.
Rubóczki Tibor: – Az utóbbi két évben a fiatalítás volt a legfőbb cél, de az főként a legutóbbi bajnokság második felében jól látszott, hogy ez nem megy magától, egy-két rutinos embernek ott kell lennie a pályán a „csikók” között. Ezért fordulhatott elő, hogy olykor-olykor én is és Sanyi is beszállt, bár a barátom már kevesebbszer. Negyven felett azért már nem esik olyan jól a játék, meg aztán a mostani keretet megerősítettük, így aligha lesz szükségünk a játékunkra. A sportorvosimat mindenesetre megcsináltattam, de már csak a kispályán akarom használni. A hétvégi papi tornán azért még beszállok, hiszen éppen onnan kerültem 1991-ben Sényőre.
– Kisebb-nagyobb megszakításokkal közel két évtizedet futballoztak Sényőn. Mi volt a legnagyobb élmény ebből az időszakból?
Knoblok Sándor: – Anélkül, hogy érzelgősnek látszanék, nyugodtan mondhatom, hogy öröm volt itt futballozni, minden bajnoki évben akadt valami különös. Természetesen az 1995-ös NB III-as bajnoki cím kívánkozik az élre, amikor Kapacina Valerrel a csatársorban ketten együtt több, mint harminc gólt szereztünk. A másodosztályú szereplés is örök emlék, és a megszűnést követően is örömmel tértem ide vissza 1999-ben a baktai, a kemecsei és a szentgotthárdi kitérő után.
Rubóczki Tibor: – 1991-ben érkeztem Sényőre, egy-egy fél éves nyíregyházi és demecseri valamint egy esztendőig tartó kemecsei kitérőt leszámítva, azóta szolgálom a csapatot. Nagyon büszke vagyok az 1995-ös NB III-as elsőségre, az akkoriban megjelent országos sportévkönyvben külön kiemelték, hogy huszonnyolc évesen én voltam a legfiatalabb játékos-edző, aki ilyen bravúrt véghez tudott vinni. Akkoriban annyira sikeres volt Sényő, hogy a vasárnapi meccs után már a következő fellépést vártuk. Remek csapatunk volt Kegyével, Mónussal, Horváth Imrével, Szegedivel, Hermannal, Balogh Tibovel, Kapacinával és persze Knoblokkal, de még sorolhatnám a neveket.
Eljuthat még abba a magasságba a sényői futball, amelyet önök is megmásztak a csapattal?
Knoblok Sándor: – Annak már nincs realitása, hogy úgymond profi csapatunk legyen a másodosztályban. A maximum az NB III. lehet, de amikor legutóbb a harmadosztályban szerepeltünk, már akkor is kiderült: ehhez a ligához is túl kicsi a településünk. Meg kell becsülnünk magunkat a megyei I. osztályban, ha itt évekig meghatározó csapat tudunk lenni, az is nagyon szép dolog lesz.
Rubóczki Tibor: – Kicsik vagyunk mi már ehhez. Akkoriban más volt a helyzet, nagy volt az összefogás, a vállalkozók a csapat mellé tudtak állni, és a futballistáknak a játéklehetőség mellett munkahelyet is tudtak biztosítani. Az a csapat megjárta a hadak útját, de a mai világ már másabb, éppen ezért elsősorban a fiatalokra építünk. Egy ilyen kis település életében az is nagy szó, ha a megyei I. osztály élcsapatai között tartanak bennünket számon.
- Bodnár Tibor -
