Törökország a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kézilabda nagyhatalomnak, de a sportág főiskolai világbajnokságát rendre komolyan veszik. A mostani seregszemlén is szinte a komplett felnőtt nemzeti csapataikkal jelentek meg – talán éppen azért, mert a felsőoktatási mezőnyben több sikerélményhez juthatnak a sportolók, mint az európai legjobbak között.
Emlékezhetünk rá, a legutóbbi, tizennégy évvel ezelőtti, nyíregyházi megmérettetésen is meghatározó szerepet játszottak az oszmánok, férfi válogatottunk éppen az ellenük vívott döntőben szerezte meg az aranyérmet. Két éve a török hölgyek megnyerték a világbajnokságot, és a férfiak is a mieink előtt végeztek.
Úgy látszik, az is hagyomány, hogy egykori megszállóink adják a mindenkori magyarországi torna egyik sztárját. 1996 és 1997 fordulóján a balszélső Hatirnaz volt a kapusok réme, és lett hatalmas fölénnyel a világbajnokság gólkirálya. Akkor komolyan felmerült, hogy a legszebb napjait élő nyíregyházi férficsapat szerződteti a török játékost, aki aztán nem öltött magára NYKC-mezt, mégis visszatért egyszer a bujtosi csarnokba: az Aski Ankara kézilabdázójaként tevékeny részese volt annak, hogy kiejtse a nyíregyháziakat a City-kupából.
Ezúttal a női mezőnyből emelkedik ki az egyik török játékos. Az irányító Serpil Iskenderoglu számolatlanul ontja a gólokat, három mérkőzés után 35 találatot szerezve vezette a góllövők rangsorát – és ehhez jön még hozzá a csütörtöki, lengyelek elleni termése. A korábban a német Nürnbergben is megfordult, az elmúlt szezonban az Izmir színeiben EHF-kupa-mérkőzésen a Fehérvár színeit is megkeserítő (két meccsen 21 gól…) klasszisra a mieinknek is jó lesz odafigyelniük a vasárnapi zárómeccsen, mert a női torna utolsó összecsapásának várhatóan komoly tétje lesz.
Hogy valóban így legyen, attól a mieinket még három lépés választja el. Az elsőt csütörtökön Nyíradonyban tehette meg Varga József csapata, amely a szabadnap után Brazília ellen lép pályára.
- Bodnár Tibor -