Hittel és alázattal a saját útján

Gondos előkészületek, stratégiai megbeszélések és próbák előzték meg az első önálló forgatókönyv alapján készített dokumentumfilmet
Gondos előkészületek, stratégiai megbeszélések és próbák előzték meg az első önálló forgatókönyv alapján készített dokumentumfilmet
Nyíregyháza – Egy rövid vargabetűvel oda érkezett Kristóf, ahonnan elindult, s ez a filmforgatás világa.


Az első, emberek elleni bombamerénylet Magyarországon 1914. február 23-án Debrecenben, Miklósy István, a hajdúdorogi egyházmegye első püspöke székhelyén történt. A romániai Csernovitzból álnéven feladott csomag pokolgépet rejtett, ami három ember, Jaczkovics Mihály helynök, Slepkovszky János titkár és Csatth Sándor, az egyházmegye ügyészének életét oltotta ki. A püspök szerencsés véletlen folytán megmenekült. Egy román és egy orosz elkövető is képbe került, megindultak a találgatások: vajon mi motiválhatta a támadást? Egy hónappal az első világháború előtt egyesek vallási, etnikai alapú viszálykeltést, mások az orosz cári titkosszolgálatot és nagypolitikai motivációt sejtettek a merénylet mögött, amelynek indítéka sosem derült ki pontosan.

Új film az archívumban

– Levéltári feljegyzések, egyháztörténeti krónikák és korabeli tudósítások alapján vittük filmre a történetet, nem volt szándékomban borzongást, megdöbbenést vagy bármilyen más hatást kelteni. A dokumentumfilm vezérfonala a jelenetek közé ékelt, tényekre alapozott narratíva, amely segítségével rekonstruáltuk a merénylet mozzanatait. Valahogy úgy, mint a krimikben szokták – mesélte a dokumentumfilm rendezője, Kondás Kristóf.

– A fekete-fehér képi megoldás az eseményt korhű közegbe helyezi, a néző beleélheti magát az igaz történetbe, miközben elgondolkodik a mondanivalóján. A forgatáson természetesen szükség volt jelmezekre, kellékekre, a szerepeket nyíregyházi színészek öltötték magukra. Bizonyos jeleneteket, mint például a robbanás pillanatát, többször is felvettünk. A filmesek tudják, hogy a munka dandárját a napokig tartó vágás jelenti.

– Az anyag elkészült, s örömömre a görögkatolikus médiaközpont archívumát gyarapítja, és remélem, hogy gazdagítja is – jegyezte meg szerényen Kristóf, aki a 14 perces rövidfilmmel jelesre zárta egyetemi tanulmányait média szakon.

Családi „örökség”

A Kondás család a média világában éli az életét, és ebben nincs semmi túlzás: Kristóf édesapja, Kondás Sándor görögkatolikus áldozópap és felesége, Kondás Teréz több évtizede rendszeresen bedolgozik a hazai országos televíziós és rádiós csatornák vallási műsoraiba. Így szinte természetes volt, hogy egészen kicsi korától fogva Kristóf cipelte apja után hol a mikrofont, hol az operatőr­állványt, s ahogyan gyarapodott tudása, úgy vállalt önállóan kisebb feladatokat.

– Az egyházi műsorok szerkesztése és készítése közös családi programmá lett. A filmezés minden csínja-bínja érdekelt, mégsem gondoltam arra, hogy médiaszakember legyek.

– Vallásos családban nőttem fel, csakúgy, mint „elődeim”, én is a papi hivatás felé indultam el, noha fontos megjegyeznem, hogy szüleim soha nem terelgettek ebbe az irányba. Teológiai tanulmányaim első fél éve után viszont rádöbbentem, hogy a lelkészi életre tudatosan kell készülni.

– Mindenki igyekszik olyan szakmát választani, amihez kedve, affinitása, tehetsége van. Arról nem is beszélve, hogy – legyen szó bármilyen polgári foglalkozásról – az ember nyolc-tizenkét óra után leteszi a lantot… Szerintem a hivatástudat ettől sokkal magasabb rangú fogalom. A papi hivatás felemelő, ugyanakkor igen nehéz.

– Életem meghatározó része marad a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolán töltött időszak, amely hatalmas szellemi többlettel töltött fel – mesélte a fiatalember, aki végül úgy gondolta, miért is ne lehetne a hobbija a munkája, így aztán a Kodolányira került.

Jött a médiaőrület

– A média szakon egy másik ajtó nyílt ki előttem, rengeteg, addig ismeretlen impulzus ért, furcsa volt kilépni a komfortzónámból, azonban nem volt idő a feszengésre, mert a feladatok ott loholtak a sarkamban. A tömény, gyakorlatközpontú képzésben kifejezhettem gondolatvilágom, de sosem tagadtam meg önmagam: gyakran készítettem egyházi témájú riportokat, tudósításokat. A digitális technika pedig teljesen bedarált, emlékszem, akkoriban egyetlen filmet sem tudtam megnézni normálisan a moziban. A cselekményt maximum a huszadik percig követtem, aztán folyton azt lestem, mikor milyen plánokkal, képi megoldásokkal dolgozik az operatőr, találgattam, milyen effekteket használhattak a vágásnál – idézte fel nevetve Kristóf –, szóval az a bizonyos „szakmai szem” egyfolytában nyitva volt, és nyitva van ma is. A szélsebes informatikai fejlődést követni, a technikai tudást elsajátítani kizárólag önszorgalommal lehetséges.

Egy berlini szemeszter után, mint minden Erasmus-os hallgató, Kristóf is itthon folytatta tanulmányait.

Szilárd alapok otthonról

– Hitbeli életre, tiszteletre, alázatra neveltek otthon, amit igazi kincsnek tartok, hiszen minden, amit teszek, hittel, tisztelettel, kitartással, erkölccsel teszem, és eszerint végzem a munkám is.

– A médiában a hitelesség, a szavahihetőség, megbízhatóság és a maximális teljesítmény a sikeresség fokmérője. A munkámban százszázalékosan odateszem magam, ha édesapámmal dolgozom együtt a vallási műsoron, vagy ha éppen egy multicég belső PR filmjét készítjük, és ugyanúgy, amikor a fővárosban a Tűsarok című produkcióban dolgozom együtt Orosz Barbarával. Minden forgatásból származik szakmai profit.

– A vallásos ember minden történésben Isten szándékát, értelmét látja, ezért az akadályokat könnyen leküzdi, a sikereket szerényen értékeli. Ez a mi szakmánkban kiváltképp fontos, mert a személyiségünkkel dolgozunk, nem válthatunk ki másokból ellenszenvet, kommunikációnkban nem jelenhet meg az önteltség – tette hozzá Kristóf, aki kreativitását, szakmai tudását a Görögkatolikus Médiaközpont vezetőjeként kamatoztathatja.

A kereskedelmi média módszereit jól ismerő, „profi filmes” minden egyes bejegyzésére több ezren klikkelnek a legismertebb videomegosztón, ami azt jelenti, hogy ennyi internetezőhöz jutnak el a Görögkatolikus Metropólia hírei.

Arra a kérésre, hogy a Nyíregyháza és Budapest közötti ingázás és a sok-sok munka mellett mennyi idő jut kikapcsolódásra, Kristóf válasza nem volt meglepő.

– Az aktivitás pihentet; túrázom, sportolok vagy éppen meccsre viszem az öcsit. Amikor velem van, küzdök vele, hogyan szakadjunk el a mozgóképtől, mert ez a világ Gergőt is érdekli.

– A forgatások alatt fülessel a fején szaladgál utánam a kis „segédhangmérnököm”. Amikor szeretne a bőrömbe bújni, nevet cserélünk: ő Kristóf, én pedig Gergő. Jólesik a szívemnek, hogy ezzel fejezi ki a szeretetét és felnéz rám.

Kanalas Ottilia








hirdetés