Hobbisebészek
Száraz Ancsa
Semjén Zsolt ugyanis azzal magyarázta a KDNP módosító indítványát, hogy „az a sebész, aki négy vagy nyolc évig nem vett szikét a kezébe, utána már aligha fog olyan szinten működni, mint elvárható”, ezért fontos, hogy a honatyák és honanyák szakmai tevékenységet is folytathassanak a képviselői munka mellett. Teljesen igaza van, valószínűleg egyikünk sem feküdne szívesen olyan orvos szikéje alá, aki parlamenti munkája miatt évekig nem praktizál. De van erre megoldás: aki sebész akar lenni, legyen sebész, aki pedig a Parlamentbe vágyik, legyen képviselő.
De mi lesz azokkal, akik a szakmájukról sem mondanak le? Ők úgy lesznek majd a fennmaradó idejükben orvosok, ügyvédek vagy csellisták, hogy két szavazás között fognak műteni, tárgyalni vagy koncertet adni? Tudom, minden csak szervezés kérdése, ám a minőség talán ennél fontosabb. Mert az egyik oldalon a beteg élete, az ügyfél jövője és a közönség ítélete a tét, a másikon pedig az ország sorsa múlik. Ki-ki döntse el, minek az érdekében akar és tud száz százalékot nyújtani. Ennél kevesebbet ugyanis nem érdemes. Sőt, nem is szabad.
