Hogy a sérült emberek is teljes életet éljenek

Nemrég ünnepelte megalakulásának 30. évfordulóját az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségének Megyei Egyesülete.

A jeles esemény köszöntőjében arról hallhattunk, mily óriási segítséget jelent az egyesületnek az orvosok, gyógypedagógusok és a szülők odaadó fáradozása, az élet igazságtalanságának enyhítéséért. A konferenciát a megyei egyesület elnöke, dr. Szabó Béláné nyitotta meg, aki többek között ezeket mondta:

- Az ember 30 évesen még fiatal, azonban egy szervezet életében 3 évtized nagy idő. Az alapítók az idős gyógypedagógus házaspár Tarnai Ottó bácsi és felesége (Zsóka néni) voltak. Összefogták azoknak a tanulóknak a szüleit, akik kisegítő iskolákba jártak. Jelenleg is az ő szellemiségük hatja át az idő közben önállóvá vált megyei szervezet munkáját a kistérségekben is. Igyekszünk a kis településeken is ugyanolyan szintű ellátást nyújtani az értelmi sérülteknek, mint a megyeszékhelyen; főként fejlesztő foglalkozások és szociális foglalkoztatók, nappali ellátás formájában. 2010-ben együttműködési megállapodást kötöttünk a református egyházzal Jármiban azzal a céllal, hogy segítsék tevékenységünket. Idén a nyíregyházi önkormányzat Kistelekiszőlőben egy iskolát ajándékozott számunkra, szép kerttel. Ez is a fejlesztést és a nappali ellátást szolgálja. Ide azok a gyerekek is bekerültek, akik ez ideig az oktatási rendszerből ki voltak zárva. Bár nehéz, de a jövőben is igyekezni fogunk, hogy elődeinkhez méltó módon fejlesszük a sérült fiatalokat.

“Fehér folt lenne az értelmi sérült gyerekek életében, ha nem jött volna létre ez az egyesület”

Ezt követően Kovács Sándor, a megyei közgyűlés alelnöke emelkedett szólásra az advent jegyében. Gratulált az ÉFOÉSZ dolgozóinak és a szülőknek áldozatos munkájukhoz. Véleménye szerint fehér folt lenne az értelmi sérült gyerekek életében, ha nem jött volna létre ez az egyesület. Úgy érzi, a megyei önkormányzatnak is kötelessége róluk gondoskodni, hiszen a hasonló szervezetek nem képesek csupán saját magukra utaltan dolgozni.

A következőkben File Hajnalka visszaemlékezését hallgattuk nagy élvezettel, aki a veterán dolgozók és tagok lelki szemei előtt úgy jelenik meg, mint apró, szemüveges lányka, akit szülei mosolyogva kísérnek iskolába. Aztán egy ifjú hölgy lépett a mikrofon elé reménnyel telve. Mesélt hosszú és rögös útjáról, hogy mit jelentett neki a gondoskodás, a gyógyítva tanítás.

- Hároméves voltam, amikor az ÉFOÉSZ-ba kerültem, ami akkor a Szabolcs utcán működött, és eleinte nehezen kezelhetőnek bizonyultam. Az itt dolgozó szakemberek türelmének és kitartásának köszönhetően rövidesen érdekelni kezdtek a fejlesztő foglalkozások. Azokba az óvodákba sem vettek fel, ahová sérült gyerekek járnak. Ekkor Zsóka néni közben járt, hogy felvételt nyerjek egy speciális iskolai csoportba.

Hajnalka a továbbiakban beszámolt arról, milyen intézményekben tanult tovább, hol és miként szerzett számítógépes szakmát. Jelenleg érettségire készül távoktatás keretében. Méltatta az ÉFOÉSZ-ban szerzett ismereteit és élményeit, és a régi közös üdüléseket. Beszéde végeztével köszönetet mondott az ÉFOÉSZ-nak, mert mindahhoz, amit idáig elért, ez az egyesület rakta le az alapokat.

Az ÉFOÉSZ segített az akadályok az elhárításában

Dr. Vinnai Győzőt, a megyei kormányhivatal kormánymegbízottját idén Budapesten jubileumi emlékéremmel tüntették ki. Maga előtt engedte szólni a leányt, majd beszédében először méltatta őt és szülei igyekezetét. Harminc évvel ezelőtt a társadalom még kevésbé fogadta el a fogyatékkal élőket és szüleiket. Az ÉFOÉSZ segített ezeknek az akadályoknak az elhárításában. A szabolcsi szervezet felemelkedésében fontos szerepet töltött be dr. Fazekas Árpád, valamint a Tarnai házaspár. Zsóka néni volt sokáig az előző megyei elnök, Ottó bácsi, sajnos, néhány éve már nincs közöttünk. Az egyesület történelmének elején többször változtak a korai fejlesztés helyszínei. A ’90-es évek elején népfőiskolai kurzust szerveztek az értelmi fogyatékosokkal foglalkozók számára, melyet Frim Jakab egykor élt gyógypedagógusról neveztek el. Ez országosan egyedülálló volt. A közéleti embereknek is sokat kell tenni azért, hogy a sérült emberek teljes életet éljenek. Senki ne a dicsőségért kapjon kitüntetést, hanem akkor, ha szívvel-lélekkel megdolgozik érte. Hazánkban, minden fogyatékosságot beleértve 600 ezer sérült ember él és 1999 óta törvényi keretek között valósul meg a róluk való gondoskodás. Őket, sajnos, sokan még napjainkban sem fogadják el teljes mértékben. Sokan nem gondolják végig, hogy ők is ugyanúgy élnek és éreznek, mint mások. A velük való törődés a lakosság közel egyharmadát érinti. Ezért fontos, hogy minden évben szenteljünk sérült embertársainknak egy napot, ami csak róluk szól. E gondolat jegyében nyilvánította az ENSZ 1992-ben december 3-át a fogyatékkal élők napjává. A WHO szerint is biztosítani kell e réteg számára a társadalom életében való részvételt, mert a világ fejlett országaiban nagyjából a lakosság 10 százaléka él valamilyen fogyatékossággal. A civil szervezetek többsége (így az ÉFOÉSZ is) nagy elhivatottsággal és alázattal végzi munkáját, melyet nem lehet eléggé megköszönni. A nagypolitika fontos feladata az esélyegyenlőség biztosításának elősegítése.

Horváthné Somogyi Ildikó, az ÉFOÉSZ országos alelnöke részletesen taglalta a szervezet célkitűzéseit. Kiemelte a társadalmi integráció és a lakóotthonok létesítésének fontosságát. E program a Nemzeti Erőforrás Minisztérium segítségével valósul meg.

Végezetül emlékplakettel jutalmazták azokat, akik az egyesület fennállása óta kiemelkedően aktív munkát végeztek.

Midőn Tarnai Ottóné töretlen kitartásáról, s az általa 2009-ben megalapított új ÉFOÉSZ-ról beszélgettünk

-Papp Erika -