Hogyan tudnék leválni a szüleimről?

Hogyan tudnék leválni a szüleimről?
Ez a cím elsősorban a serdülők figyelmét kelti fel, hiszen a pubertáskor egyik alapvető érzését fogalmazza meg kérdés formájában. A serdülőkor, kamaszkor, pubertáskor (mind egy időszakot takar) rendszerint 14-17 éves kor között zajlik le, de napjainkban nem ritka, hogy ez az időszak sokkal inkább eltolódik.

A fő kérdés: maradjunk gyerekek, vagy váljunk felnőtté?

A serdülőkori életévek nagyon intenzív érzelmekkel vannak teli. Gyakorta álmodoznak, kikapcsolják a külvilágot, látszólag nem a földi környezetben vannak. Ezek a fiatalok keresik a helyüket a világban, ideálokat keresnek maguknak, melynek hatására megfogalmazódik bennük a saját identitásuk. Lényegében egyfajta szellemi újjászületésen mennek keresztül. Ebbe az újjászületésbe lép be az eddig beépült szülői mintákkal való küzdés, másrészt kialakul egy küzdelem a szülőktől való leválásért. Ez utóbbit megnehezítheti az anyagi függés is.

Mik a kamaszkor tipikus nehézségei?

Anna Freud a szülőktől való érzelmi leválásnak négy jelét határozta meg. A gyakorlott gyermekterapeuta a híres Sigmond Freud lánya, és ezen tipikus probléma avatott szakembere:

  • A serdülő gyakran egy új, külső személyt talál, és hozzá kezd ragaszkodni szülei helyett (pl.: párt talál).
  • Elkezdi tagadni, hogy kötődne a szüleihez, érzelmeit ellentétesre fordítja, lázad.
  • A serdülő elmagányosodik, bezárkózik. Nagyzolós ábrándok jelennek meg, nárcisztikus hajlam mutatkozik.
  • Elutasítja az élet rendjét, ellenáll a lelki folyamatnak és kisgyermek akar maradni. Korábbi életszakaszokhoz köthető viselkedések jelentkeznek.

Mit javasolnak a pszichológusok a szülőknek?

Szülőként a legnagyobb támogatást és segítséget úgy nyújthatjuk, hogy bízunk gyermekünk képességeiben, hogy meg tudja oldani a rá váró lelki feladatokat. A legfontosabb, és a legnagyobb hangsúlyt a bizalom kapja, vagyis a kapcsolatukban őrizzék meg a bizalmat! Ha a kamaszunk próbálgatja határait, akkor szabjunk ugyan határt, de egyben éreztessük is, hogy támogatjuk a kísérletezésében, és számíthat ránk, ha baj van.

A serdülő gyermekünk ebben a korban megharcol a saját testének elfogadásáért, megtalálja a saját identitását – ez alapozza meg a későbbi felnőttkori szerepeit. Önmaga elfogadásában alapvető számára a család elfogadó hozzáállása. Anna Freud szerint a kamaszkor lényege a változás, akár szélsőségek között is. Akkor kezdjünk el tehát aggódni, ha nincs változás, nem érezzük, hogy gyermekünk kamaszodna.

Hogyan segíthet a család ebben az időben?

A család részéről a legfontosabb segítség, hogy az önértékelésben, az önbizalom táplálásban jelen legyen, de úgy, hogy közben megszabja a határokat, amit a kamasz már nem léphet át. Ez a határvonal a serdülő szorongását enyhíteni fogja, még akkor is, ha úgy látjuk, hogy rettenetesen küzd ellene.

Fogadjuk el, hogy ebben a korszakban a kortársaké a főszerep, ugyanakkor gyakran fog elvonulni, hogy egymaga rendezze gondolatait, élményeit. Segíthetünk abban, hogy megfelelő színvonalú kortársközösséget találunk, mely a gyermek számára is vonzó, például: sportolás, művészeti, önismereti, tanulói közösségeket. Mikor magányra vágyik, engedjük elvonulni, álmodozni, gondolkodni, adjunk neki időt.

Szakértőhöz akkor kell fordulni, ha gyermekünk serdülőkorában nagy a szenvedés, megjelennek önkárósító viselkedésformák, vagy öngyilkossági gondolatok, esetleg fizikai tünetek.

– PR cikk –

Címkék: ,







hirdetés