Hol a múzeumok helye digitális világunkban?

Újra kell öltöztetni a múltunkat
Újra kell öltöztetni a múltunkat
Szabolcs-Szatmár-Bereg – Mit tesznek a múzeumok azért, hogy becsalogassák a látogatókat, hogyan válhat élménnyé a történelem?

Korabeli ruhában táncolhatnak a látogatók, de még csak át sem kell öltözniük. Padlóra kivetített kérdések, képek fogadják a vendégeket, s ahogy lépkednek, úgy változnak a látnivalók. A tableten keresztül az is megtekinthető, milyen volt egy kastély szobája 150 évvel ezelőtt.

Mindez csak egy kis ízelítő abból, hogyan lehet a legkorszerűbb technikákat felhasználni a baktalórántházi Dégenfeld Kastélymúzeumban azért, hogy játékosan és szemléletesen megismerjük a régmúltat, a város történelmét, valamint a nemesi családok életét.

Szabadulószoba a kastélyban

– Márciusban nyitotta meg a kapuját intézményünk, az azóta eltelt két hónap tapasztalatait tudom összegezni – mondta Kissné Szűcs Mariann, a Dégenfeld Kastélymúzeum vezetője.

– A fiatalok számára már természetes a modern technika, szívesen használják a berendezéseket, kíváncsiak rájuk használat közben, s érdeklődve nézik a virtuális képeket. Az idősebbek természetesen szeretik a hagyományos kiállításokat, aztán amikor eljutnak az öt interaktív terembe, teljesen elvarázsolja őket a modern technika számos felhasználási lehetősége. Nehéz erről csak mesélni, hiszen úgy az igazi, ha ezeket az élményeket mindenki átéli. A programjainkkal és a fejlesztésekkel igyekszünk még vonzóbbá tenni a kastélymúzeumot. Júniusban a múzeumok éjszakáján például a kastélyparkban lesz tűzgyújtás, a pincerendszer felújításakor pedig kialakítunk egy szabadulószobát, míg egy boltíves részben borozó is lesz.

Komoly kihívás

– Minden múzeumnak, így nekünk is nagyon komoly kihívást jelent, hogy az internet korában, a virtuális világban, hogyan tudjuk megőrizni a látogatóinkat, hogy lehet minél több embert becsábítani a közgyűjteményekbe – ismerte el dr. Bene János. A nyíregyházi Jósa András Múzeum igazgatója büszke arra, hogy évente – változó tendenciában – 24–28 ezren látogattak el hozzájuk.

– Ma már nem elég láthatóvá tenni a tárgyi és szellemi örökségünket, kézzel foghatóvá, megismerhetővé, átélhetővé kell változtatnunk mindazt, amit be szeretnénk mutatni, ehhez pedig a modern technikai eszközöket igénybe kell venni, a diákoknak múzeumpedagó­giai órákon, a felnőtteknek előadásokon adunk attól többet, amit egy-egy tárlat megtekintése jelent – magyarázta a múzeumvezető és felidézte: ezért lehetett nagy sikere az Árpád népe – Gyula népe kiállításnak, ezért volt óriási az érdeklődés a resta­urátorok munkáját bemutató tárlat apropóján szervezett előadás-sorozatnak, hiszen műhelytitkokat hallhattak azok, akik beléptek az intézmény kapuján. Bene János úgy véli, a pályaválasztást is segíthetik, hiszen a katonák életét, vagy a restaurátorok munkáját bemutatva, azt látva, érezheti egy fiatal, hogy ezt a hivatást válassza.

– A gyűjteményünket kezelni kell, fontos a kutatási és tudományos tevékenységünk, de valódi közkinccsé úgy tehetjük mindezt, ha múzeumba járó, a múlt értékeit megbecsülő felnőttek mellett a diákokat is meg tudjuk szólítani, s ebben jó partnereink az iskolák és a pedagógusok is – fogalmazott az igazgató.
Játékos tanulás

– Rendszeresen járunk a Jósa András Múzeumba, arra törekszünk, hogy „fejben” közelebb kerüljön a tanulókhoz a tárgyiasult történelem. Ott ugyanis életre kelnek a tankönyvek holt betűi – fogalmazott Ilyés Gábor, a nyíregyházi Jókai Mór Református Általános Iskola történelem szakos, helytörténészi vénájú pedagógusa.

– Az utóbbi időben a honfoglalás kori és a fegyveres kiállítások is lebilincselő élményt nyújtottak. Fontos, hogy interaktív legyen a tárlat, hogy a diákok játékosan szívják magukba a tudást. Az iskolai órán pedig visszaköszön az ismeretanyag, hiszen rákérdezek arra, amit a múzeumban tapasztaltak.

KM

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország május 18-i számában és a kelet.hu-n.








hirdetés