Hol a szeme a tengerinek?

Az élet szerencsére felülírta az irritáló agrárpolitikai döntést, mely szerint Brüsszel a magyar gazdák idegeit joggal borzoló minőségi szigorítást akart októberben váratlanul bevezetni az intervencióra felajánlott kukoricára.
Galambos Béla jegyzete.

Azzal a hátsó szándékkal persze, hogy ne kelljen annyi kukoricát megvennie közösségi pénzen.

Nos, az idei év európai időjárása végül is közbeszólt és bár nálunk sem volt igazán kedvező – megyénkben aztán végképp nem – az öreg kontinens országaiban gyalázatos idő járt a kukoricára. Ha nem lenne illetlen mások baján örvendezni azt is mondhatnám: hál’ Istennek.

Ennek következtében történhetett meg ugyanis az a magyar emberrel csak igen ritkán megeső szerencse, hogy akkor van valamiből eladni való komoly mennyisége, amikor másoknak úgyszólván semmi. Így esett meg, hogy a tavalyi rekordtól elmaradó, ám viszonylag elfogadható mennyisségű, ugyanakkor zömében kiváló minőségű kukoricánknak most aztán igazán szeme van a piacon.

Egyes vélemények szerint a múlt évihez képest most akár 25-30 százalékkal magasabb áron is értékesíthető a termény. Mindent összevetve sikeres idény is zárhatnak a gazdák. Legalább is azok, akiket a jó szerencséjük a piacokhoz közelebb és talán tisztább kereskedelmi viszonyok közzé teremtett. Azt olvasom ugyanis, hogy például Fejér megyében, de még Bácsban is 28 ezer forintért veszik azt a tengerit, aminek ugyanolyan tonnájáért felénk csak 26 ezret adnak…








hirdetés