Hónuk alatt fütyül a szél

Nem sugárhajtású repülőgépek, hanem hús-vér emberek a levegőben
Nem sugárhajtású repülőgépek, hanem hús-vér emberek a levegőben - © Fotó: a szerző
Aiguille Du Midi – Ésik Sándor világjáró sorozatának újabb epizódjában a svájci, az olasz és a francia határ közelében járt.

Jobbra kőhajításnyira Svájc, a hátam mögött a Mont Blanc, amögött Olaszország, Chamonix pedig tényleg csak egy ugrásnyira van alattunk, Franciaországban. Igaz, 2800 méteres mélységben, de húsz perc alatt feljött velünk a felvonó. Könyöklünk a korláton, és nehezen szedjük a levegőt, mert az egykor téli olimpiát is vendégül látó város maga is magasabban fekszik a mi Kékestetőnknél. A szikrázó napsütésben túrázók indulnak tovább, hogy meghódítsák Európa legmagasabb csúcsát. Még ezer méter, innen egyenként is látszanak.

Madáremberek csapata

Idáig igazán kényelmes és szapora a hegymászás, és lefelé is van egy villámgyors megoldás. Madáremberek csapata jött fel velünk a drótkötélpálya kabinjában. Szikár sportoló arcok, olyan túlpörgött kifejezéssel, mintha füveztek volna. Az adrenalin dolgozik bennük. Azokban is, akik nem szárnyaikat készítgetik. Az egyszerű földi halandók kiléphetnek egy üvegkalitkába, megérezni milyen érzés a semmiben állni. Visszafojtott lélegzettel nézzük a tétovázásukat.

Valami ősi reflex éledhet a kényszeredett mosolyú házaspárban, felemelik a karjukat, mintha úgy gondolnák szárnyuk nőtt volna. Aztán egy szökkenéssel kivarázsolják magukat a kabinból, aminek a padlója is üveg. És amint már említettem alatta egy ugrásnyira Chamonix. Erre az ugrásra immár készen áll egy páros. Átlépik a korlátot. Sporttársaik még aggódva igazgatják egy kicsit a hónuk alatt majd megfeszülő fóliát, aztán huss… Némán figyel mindenki a hátborzongató percek alatt. Előbb majdnem függőlegesen, aztán már a meredélyek mellett manőverezve cikáznak, végül a fenyők csúcsai fölött elsüvítve bontják ki ejtőernyőjűket. Röptük nem madarakat juttat eszembe, hanem sugárhajtású repülőgépeket.

Az alattunk fekvő teraszra ballagunk, hogy a következő páros rajtját lencsevégre kaphassam. Előttem zúgnak el.

Távcsövemen át látom a Mont Blanc csúcsát, fölötte több tucat színes siklóernyős kavarog a felszálló légáramlatban. Üldögélünk hunyorogva egy kóla mellett, és arra gondolok: “lenn az Alföld tengersík vidékén, ott vagyok honn, ott az én világom…”

– Ésik Sándor –








hirdetés