Hosszú, forró nyár

Nyíregyháza – Fiatalkoromban is voltak ilyen hosszú, forró nyarak, mint most, de a falunkban senkinek sem volt hőmérője – írja olvasónk.

Egy biztos, télen a hideg telek, nyáron a forróság senkinek sem volt meglepetés. Igaz, hogy a napsugarak káros hatásairól sem lehetett hallani. Emlékszem, nyáron mi, gyerekek tavasztól kezdve mezítláb jártunk, hogy kíméljük a lábbelit. Ha éppen nem a mezőn volt dolgom, nagyanyám mellett, a kanálishoz jártunk fürödni. Persze feladat is járult a kikapcsolódáshoz: a kacsáknak békalencsét kellett hoznom. Az érpatak vize bőséges és tiszta volt, itt fürödtünk, itt tanultam meg a kutyaúszást. Később tovább merészkedtünk, elmentünk Kótajba a Lónyai-csatornához fürödni. Itt már hosszan mély volt a víz, nagy hasznát vettem az úszástudásnak. Ha otthon tébláboltam, akkor a hideg tisztaszobában vagy az udvaron lévő fák alatt hűsöltem. Az ásott kútban hűltek az ételek, így nem romlott meg nagyanyám főztje. Hová lettek a vizek, amelyek még a földeken is – kicsiny tavacskák formájában – ott voltak? Kiszáradtak az erecskék, a Lónyai-, az Ér-patak, ma már csak mementója a réginek. Ezeket nem pótolja a mai medencék vize! Idővel a nagyobb folyók vizét „kóstolgattam”, számtalanszor úsztam át a Szamost Olcsvaapátinál a révtől indulva. Úsztam a Tiszában is, katonakoromban az Óbudai Duna-ágat „győztem le”. Mostanság mindig kapom az időjárás-előrejelző SMS-eket, hogy jön a hőség, nagy mennyiségű esőre van kilátás itt vagy ott. Pár éve a Máramarosi-havasok felé araszolt a buszunk, megálltunk pihenni egy kicsit. A helyi idegenvezető megszólított egy idős atyafit: „Lesz eső, bátyám?”. Bárányfelhők úsztak a horizont alatt. Az atyafi a kalapjához tette a kezét, és a távolba nézett. „Lesz!” – válaszolta magabiztosan. A Szinevéri-tóhoz már szemerkélő esőben kutyagoltunk…

– Dombóvári István, Nyíregyháza –








hirdetés