Hotel? Inkább kemping – Miért keljünk korán csak azért, mert 9-ig van reggeli?

Ötödször vakációzik az Igrice kempingben a Konrad család, akik Lengyelországból érkeztek, és ezúttal is nagyon jól érezték magukat
Ötödször vakációzik az Igrice kempingben a Konrad család, akik Lengyelországból érkeztek, és ezúttal is nagyon jól érezték magukat
Nyíregyháza, Sóstó, Tiszamogyorós – A kempingezés több mint a nyaralás egyik módja: életforma.

Holland rendszám, magyar csevej – a titok nyitjára gyorsan fény derül az Igrice kempingben: a családfő évtizedekkel ezelőtt költözött hazánkból a tulipánok földjére, ott ismerte meg a feleségét, aki törve ugyan, de beszéli a nyelvünket. A nyarat kempingekben töltik, lakókocsijukkal járják a világot. Nem érnek rá beszélgetni, mert hamarosan szedik a sátorfájukat, és indulnak tovább. Egy-egy helyen három–négy napig vannak, közben rokonokat látogatnak, így hipp-hopp eltelik a nyár. Szeretik Magyarországot, ez a fajta nomád élet pedig otthon is a mindennapjaik része.

Sátorozáson ismerkedtek meg

Ezt mondja a Felvidékről érkezett családanya, Eva is: szeretnék, ha a gyerekeik korán megtanulnák, hogy mindenért meg kell dolgozniuk – most éppen a vacsoráért.

– Évente egyszer néhány napot el tudnánk tölteni szállodában, de nem akarunk. Nekünk a kemping egyet jelent a szabadsággal: senkihez sem kell alkalmazkodnunk, akkor kelünk és fekszünk, amikor akarunk. Itt a tó, mehetünk a strandra, az élményfürdőbe, a gyerekek kívánságára az állatparkot is megnéztük. Annak idején a férjemmel egy sátorozáson ismerkedtünk meg, a közös életünkben a kemping az alfa és az ómega. Valahogy minden alkalommal előkerülnek a régi történetek, sokat nosztalgiázunk, és örülünk annak, hogy a gyerekek is élvezik ezt az életformát. Szerintem aki nem fél attól, hogy netán belefut egy békába (most mintha eltűntek volna), vagy nem derogál neki, hogy a zuhanyzóig néhány métert kell gyalogolnia, akkor is a természetszeretet jegyében él, amikor nem nyaral. Bízom benne, hogy sikerül ezt a szemléletet átadni a fiúknak, akik még nem túl nagyok, így szeretnek velünk jönni – ha már tinik lesznek, ez biztosan változni fog, ezért igyekszünk kihasználni azt az időt, amíg ez eljön – mesélte.
Trabanttal a lejtőn – visszafelé

A létavértesi Péter László és felesége harmadszor nyaralnak Sóstón, és remélik, még sokszor jöhetnek. – Három éve az egyik rokonunk letolt, hogy miért nem viszem el üdülni a feleségemet. Megsértődtem, és még aznap lefoglaltam itt egy hetet. Utószezon volt, egy kicsit hűvös, dupla paplan kellett, de olyan jól éreztük magunkat, hogy tavaly is eljöttünk tíz napra, és most is itt vagyunk – mondta a családfő. Azt a felesége teszi hozzá, hogy az elmúlt 37 év alatt, amióta házasok, sátorral bejárták az egész országot.

– Magyarország nagyon szép, mi úgy vagyunk vele, hogy ezt kell megismerni, felfedezni. Összesen csak kétszer voltunk szállodában, de nem szerettük: a szabadságunk alatt miért keljünk korán csak azért, mert mondjuk kilencig van reggeli?! Itt mi osztjuk be a napirendünket, azt és ott eszünk, amit és ahol mi szeretnénk. Annak idején Trabanttal jártunk sátorozni: bepakoltuk a rezsót, az edényeket, főzőcskéztünk, pihentünk, jól éreztük magunkat. Amikor először mentünk, azt sem tudtuk, hogy kell rendesen felállítani a sátrat, be is áztunk rendesen, de azt is sokszor emlegetjük, amikor a Mecsekbe mentünk, és az egyik emelkedőn nem bírt felmenni a Trabant: elkezdtünk gurulni visszafelé… Sok emléket őrzünk, és ezekről mindig ugyanaz jut az eszünkbe: a végtelen szabadság érzése. Szombatig még itt vagyunk, utána hazamegyünk és elkezdünk spórolni a következő évi nyaralásra. Hogy hová megyünk? Hát ide!

Megyei árak

Sátorhely: 900–1200 forint/éj

Lakókocsihely: 2300–2500 forint/éj

Parkolóhely: 400–600 forint/éj

Elektromos csatlakozás: 1200 forint/éj

Naponta fogja kongatni a vészharangot

Katkó Lászlóné, a tiszamogyorósi Főnix kemping tulajdonosa elkeseredett levelet írt szerkesztőségünknek. Úgy fogalmaz: nincs túrázó, és lassan vége a nyárnak. „Én, aki úgy érzem, élharcosa voltam/vagyok a Felső-Tisza megismertetésének, el vagyok keseredve. De nem annyira, hogy feladjam, ha kell, most már naponta fogom kongatni a vészharangot azért, hogy megmentsük természeti értékeinket, és hogy gyerekeink ne csak hangzatos előadásokon lássák a Szőke Tiszát, hanem élőben is. A kisebb kikötők küzdenek a vendégért, a túlélésért Tiszabecstől Tokajig, és én is látom még ebben sokunk jövőjét, illetve a túrázók örömét, de ehhez mi kicsik vagyunk. El tudnám képzelni, hogy a Magyar Kajak-kenu Szövetség ne csak Tokajban építse ki a vízi bázisát, hanem a komfortos táborokban is, a folyó mentén, ahol az iskolásokat megtanítanák evezni, és megismertetnék velük értékeinket. Itt, a világ végén is van élet, és szeretnénk a szépségét megőrizni. Küzdünk ezért, és bízom benne, hogy támogatókra is fogunk találni” – írta.

KM-SZA








hirdetés