Húsvét, a megváltás ünnepe

Húsvét, a megváltás ünnepe
Húsvét, a megváltás ünnepe
A húsvét különleges, nem csak vallási, de pogány eredete is van, napjainkban pedig még marketing jelleggel is bír. A húsvéti nyúl hímes tojást termel, a csokibárány pedig locsolkodik. Ha ezt Krisztus látná, biztos feltámadna…

A keresztények egyik legfontosabb ünnepe a tavasz beköszöntének is nagy ünnepe, amit a Hold állásának megfelelően tartanak minden évben márciusban, vagy áprilisban (a húsvét meghatározása évek óta vita tárgya). A Biblia szerint Jézus, miután pénteken keresztre feszítették, három nappal később, vasárnap feltámadt. Halálával nem szabadította ugyan meg a világot a szenvedéstől, de minden egyes ember bűnét megváltotta, feltámadásával pedig a halál felett is győzelmet aratott.

Húsvét az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt lezárulását jelzi. A kereszténységben böjtnek nevezett, valójában „húshagyó” táplálkozási időszak után ezen a napon szabad először húst enni. Innen a név: hús-vét. A húsvéti ünnepkör a pünkösddel zárul.

A zsidók által pészah, vagy más néven pászkaünnep néven ismert ünnep – a kutatók szerint ez az eredeti húsvét  – az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt. A rabszolgaságból való szabaduláskor előidézett tíz csapás közül az utolsó volt talán minden idők legfélelmetesebbje.

A bárányvérrel nem megjelölt házak elsőszülött fiai ugyanis mind életüket vesztették Isten haragját kifejezendő, aki azonban betartotta az Úr utasításait és megjelölte ajtaját elkerülte a bajt. Innen a név, a pészah szó ugyanis elkerülést jelent. Az ünnep első napja az Egyiptomból való kivonulásra, utolsó napja pedig a tengeren való átkelésre emlékezteti az ünneplő zsidóságot.

Mi köze a nyuszinak a tojáshoz?

A tojás és a nyúl is ősidők óta a termékenység szimbóluma, a tojás az életet, a nyúl pedig a termékenységet jelentette már az ókorban is. Kettejük furcsa házassága azonban a néprajzkutatók szerint egy félreértésből ered, mégpedig Németországból. Egyes germán területeken ugyanis húsvétkor szokás volt gyöngytyúkkal és annak tojásaival kedveskedni. A gyöngytyúk németül Haselhun, bár többnyire csak Hasel-nek hívták.

A Hasel-t pedig csak egy betű választja el a nyúltól, ami németül Hase. Az így kialakult félreértés aztán később szinte a megmagyarázhatatlanságig összegabalyodott, létrehozva ezzel a húsvéti nyúl hímes tojását. A tojás hímzéséről már a XIII. századból származó írásos feljegyzések is tanúskodnak, de az első húsvéti tojás név 1615-ben, Strasbourgban bukkan fel a történelemben.

Szabad-e locsolni

Húsvétkor a lányokat minimum egy vödör jéghideg vízzel illik agyonönteni, vagy szikvízzel jól eláztatni. Kultúrkörökben legalábbis. A hagyomány szerint a Dunántúlon inkább vesszőznek a legények.

A locsolás eredte is ősi, legalább annyira pogány, mint keresztény. Egyesek szerint a locsolkodás a keresztelésre, illetve egy másik legendára vezethető vissza. E szerint a Jézus feltámadásáról hírt vivő jeruzsálemi asszonyokat a zsidók és a Krisztus sírját őrző katonák vízzel öntötték nyakon, hogy elhallgattassák őket.

A népi hagyománykörben a húsvét hétfői locsolkodás, a lányok megöntözésére szolgált, így régebben ezt a napot vízbevető, vagy vízbehányó hétfőnek nevezték. A kiszáradástól való megóvásért természetesen minden fiúnak járt a hímes tojás. A Dunántúlon, Pázmándon például locsolás helyett egy négyszögletűre font (siba) vesszővel kedveskedtek a fiúk a lányoknak, mindezt pusztán az egészség és termékenység megóvásáért, tiszta szívből.








hirdetés