Huszárvirtus olasz földön

Huszárvirtus olasz földön
© Fotó: Dodó Ferenc
Nyíregyháza – Hazai és külföldi szakemberek tartottak előadást a száz éve véget ért Nagy Háborúról.


Magyarország és Európa történelme elevenedett meg csütörtökön a megyeházán azon a jubileumi nemzetközi konferencián, amelyet a 25. Szabolcs-Szatmár-Beregi Nemzetközi Levéltári Napok keretében rendeztek meg. Az ünnepélyes megnyitót követően a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára az intézménynek iratokat adományozók önzetlenségét köszönte meg a Pro Archivo emléklapok átadásával, s kihirdették a helyi tudományos-kulturális-oktatási intézmények közös helytörténeti pályázatának eredményét. A program folytatásaként a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium és rzeszówi testvériskolája bemutatta a világ számos pontjára kiterjedő, a világháború emlékezetét feltáró közös projektjét.

A fiatalok után szakemberek kapták a főszerepet: kárpátaljai, német, osztrák és szlovák levéltárosok, történészek tartottak előadást a száz éve véget ért Nagy Háborúról. Először Zsoldos Ildikó, a Nyíregyházi Egyetem docense mutatta be a Szatmár vármegyében élő Vécseyek életét az I. világháború idején. Mint az előadás bevezetéseként elmondta, a világháború kirobbanásának okairól számos felfogás él. Voltak történészek, akik a nacionalizmust, a térhiányt, mások a hatalmi viszonyrendszerek átrendeződését, a hatalomféltést vagy éppen a tradicionális hódító és visszahódító törekvéseket látták az okok között. Mint az előadó kiemelte, mindegyik felfogásnak van valóságtartalma, azonban probléma sokkal összetettebb, nem lehet csupán egy okot kiemelni, az okok összefonódása vezetett el a Nagy Háború kitöréséhez.

Zsoldos Ildikó báró Vécsey László (1866-1924) világháborús szerepvállalását mutatta be az érdeklődőknek. A báró századosként szerelt le 1902-ben közel 15 évi katonai szolgálat után, a világháború 1914-es kitörésekor az automobil egység tagja lett tartalékosként. Gépkocsival hozta és vitte a híreket Budapest és Bécs között. Az automobil egység feloszlatása után csapatokhoz osztották be. A főrendi ház tagjaként részt vett parlamenti üléseken is, olyankor intézte a családi ügyeket, s olykor még vadászatra is jutott ideje. A világháború befejezése után az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése váratlanul érte az arisztokratákat, így a Vécsey család tagjait is. Korábban az ország számos pontján voltak birtokaik, azok Romániába és Csehszlovákiába kerültek, a család egyre kisebb gazdasági erővel rendelkezett, így új életstratégiát kellett kidolgozniuk.

Gottfried Barna, a megyei levéltár főlevéltárosa az erdélyi fronton szolgáló magyar és orosz katonák kapcsolatát elevenítette fel. A Keleti-Kárpátokban kialakult fronton 1916 októberében a román katonákat orosz csapatok váltották fel. Bár voltak sikeres magyar rohamok, azok a frontvonal alakulását nem nagyon befolyásolták, az idő múlásával egyre többet barátkoztak a magyar és az orosz katonák. A pravoszláv húsvétkor még ajándékot is kaptak a magyar bakák. A beszélgetések alapján a magyarok úgynevezett kémkedési naplót vezettek, amelyben leírták többek között az ellenség létszámát és mentális állapotát.

Előadást tartott a konferencián Wendelin Ettmayer, Ausztria nyugalmazott nagykövete 1918 – Egy osztrák forradalom címmel? címmel. Az előadás összefoglalóját és a nagykövettel készült interjút egy későbbi számunkban olvashatják az érdeklődők.

A nyíregyházi huszárok az olasz fronton is megmutatták 1918-ban, milyen is a huszárvirtus. Minderről Bene János, a nyíregyházi Jósa András Múzeum címzetes igazgatója mesélt a konferencia résztvevőinek. Nem volt könnyű a huszároknak az Isonzó, a Pó folyó völgyében, a Piave alsó folyásánál, hiszen kerítések, bozótosok, csatornák, szőlősorok nehezítették az előrehaladásukat. Nagyobb esőzések után pedig még a hidakat is elsodorta az árhullám. Végül a magyar csapatok – köztük a huszárok – 1918 őszén visszavonultak, mert már nem volt értelme ellenállni a hatalmas nemzetközi túlerőnek.

Barabás László történész, Ausztria tiszteletbeli konzulja két köztisztviselő szemével mutatta be az I. világháborút. Osváth Lajos főlevéltárosként, Osváth Jenő számvevőként dolgozott Nagyváradon, s a feljegyzéseikből kiderül, hogyan is látták ők a háborút. Igen érdekes ebből a szempontból Osváth Jenő 1916-tól vezetett vadásznaplója, hiszen kezdetben még vadászélményekről ír, aztán mind jobban előtérbe kerülnek a mindennapi események.

A nemzetközi konferencia résztvevői hallhattak még előadásokat az I. világháborúról németországi, felvidéki és kárpátaljai szemszögből is.

MML








hirdetés