Így ünnepelte „Az én szőke városom” a költészet napját

Így ünnepelte „Az én szőke városom” a költészet napját
© Fotó: Dodó Ferenc
Nyíregyháza – Sokakat hidegen hagy a költészet napja, a versimádóknak és a költőket tisztelőknek viszont piros betűs ünnep.

Nyíregyháza önkormányzatának, közintézményeinek és kulturális civil szervezeteinek képviselői is megkoszorúzták a „szőke város” fia, Váci Mihály Bessenyei téri szobrát csütörtökön.

A költészet napi ünnepség a költő nevét viselő kulturális központ bejárata melletti emléktáblánál folytatódott. „Mindegy, hány év is adatik; az a fontos, hogy addig mit csinál az ember” – kezdte ünnepi beszédét e sokatmondó Váci-idézettel csütörtökön, a Váci Mihály Kulturális Központ bejárata előtt szervezett költészet napi megemlékezésen és koszorúzáson Mészáros Szilárd, az intézmény igazgatója, majd elmondta: a kétszeres József Attila-díjas, Kossuth-díjas költő, műfordító Nyíregyhá­za-Ókisteleki szőlőben született 1924. karácsonyán, Decs-Alföldszálláson, később a mandabokori tanyasi iskolában tanított.

– A második világháború után rövid ideig kollégiumvezető lett, majd a megyéhez került előadónak. Első verseskötete, az Ereszalja 1955-ben jelent meg, a Mindenütt otthon című kötetére már nemcsak a kritikusok, hanem az olvasóközönség is felfigyelt. A hatvanas évek elejétől számos rendezvény szinte nélkülözhetetlen költeménye lett egy-egy Váci-vers. Mindvégig jelen volt költészetében az otthon, család, szerelem, öregedés. Egy híján félszáz éve, 1970. április 16-án hunyt el, a „szőke város fiának” emléke, neve és munkássága azonban ma is él – hangsúlyozta Mészáros Szilárd.

A megemlékezést koszorúzás, versek előzték meg reggel Váci Mihály Bessenyei téri szobránál, és kétkategóriás szavalóverseny követte: a versenyre egy szabadon választott Váci- vagy Ady-verssel nevezhettek a rímkedvelő tizenévesek.

Lázban égett az iskola

A nyíregyházi Apáczai általános iskola magyar szakos pedagógusa, Bodnár-Csomós Beáta érdeklődésünkre elmondta: miközben két diákja megméretteti magát a szavalóversenyen, az Erdő sori iskola egésze a magyar költészet napjának lázában ég. – Rímkereső játékot szervezett a tanulóknak a nevelőtestület, a gyerekeknek elrejtett versrészleteket kell megtalálniuk az intézmény közösségi terein, majd azokat helyesen egésszé kovácsolniuk. Minden szünetben megzenésített versek szólnak a sulirádióból, emellett az osztályok örökbe fogadtak egy-egy verset. A költői vénával megáldott fiatalok bemutathatják saját verseiket, a lelkes kezdők pedig a rímfaragó sarokban vethetik papírra a gondolataikat – újságolta lapunknak Bodnár-Csomós Beáta. A Zrínyi-gimnázium tavalyi szavalóversenyének első helyezettje, Gavola Bálint is egyike volt a költészet napi ünnepségen szerepet vállalóknak.

Mire volt jó?

A fiatalember Váci Mihály „Mire volt jó?” című versét szavalta el, majd elárulta, mindez „mire volt jó”: – Sok korombelitől eltérően én szeretek olvasni, elképzelni, mit látott, érezhetett az író, költő. E Váci-versnek elsősorban a hangulata és az üzenete fogott meg.

– Elgondolkodtató, hogy manapság mennyi tévé, tablet, okostelefon van egy-egy háztartásban, könyveket, versesköteteket viszont alig látni a polcokon, ha mégis, többnyire csak díszek, porfogók, pedig micsoda kincseket rejtenek nagyjaink művei! – érvelt a szépirodalom szeretete mellett Bálint.

PI








hirdetés