Ilyen az élet föld felett és víz alatt

Lám, a cápa szájat tátva
Lám, a cápa szájat tátva - © Fotó: Janics Attila
Nyíregyháza – Lenyűgöző fotókon jelenik meg a bennünket körülvevő világ.

Akinek van egy kis ideje, feltétlenül látogasson el január 14-éig a Váci Mihály Kulturális Központba és nézze meg a tavalyi év legjobb természetfotóit! Pontosíta­nék: azok menjenek, akiknek nem csak kis idejük van, mert ezeket a képeket nem érdemes rohanva letudni. Állni kell előttük egy–két percig, hogy felfedezhessük állat és környezete összhangját, a szemünk előtt megjelenő harmóniát, a tragédiában rejlő szépséget, és azt a csodát, ami körülvesz bennünket, de amit nem mindig veszünk észre. Még jó, hogy léteznek természetfotósok, akik nem csak néznek, de látnak is helyettünk és olyan történéseit mutatják meg a világnak, amelyeket nélkülük talán soha nem tapasztalhatnánk meg.

Közel a fenevadhoz

A Váci Mihály Kulturális Központ ismét Nyíregyházára hozta a hazai természetfotósok legjobb képeit, és nem kell műértőnek lenni ahhoz, hogy a felvételeket nézegetve az embernek leessen az álla. Egyrészt amiatt, amit lát, másrészt amiatt, ahogyan a képek elkészültek.

Jakab Tibor: Havas harc Jakab Tibor: Havas harc ©

Násfay Béla például a hatfokos vízben fagyoskodott, hogy a szalamandrák születését lencsevégre kaphassa, de „csak” a fenékre úszott lárvákat sikerült megörökítenie. Szekeres Levente szigetet épített a víz alá, és bár a madarak nem használták, a vízisiklók és békák kiültek rá napozni, és időnként megugrasztották egymást – a díjazott képen egy tízpontos békaugrás látható.

Selmeczi Dánielnek sikerült az, ami csak keveseknek: szemből fotózott le egy tűzhalat. Ez azért nagy dolog, mert a tűzhal szinte soha nem néz bele a kamerába, védtelennek érzi ugyanis magát egy esetleges támadással szemben. A kiállított kép több évnyi (!) próbálkozás után született meg, a fotót látva pedig nem mondhatunk mást, megérte a várakozás. Megyünk tovább, és a mandzsu darvak sejtelmes ködbe burkolóznak egy Japánban készült felvételen, míg Gemencen a felkelő nap sugarai világítják meg a felrebbenő madarakat. Pabar Zoltán azt a pillanatot kapta el, amikor a hiúz leteríti az őzet – az élmény egyszerre fenséges és borzongató. Kövér Csaba Szudánban készült képén a selyemcápa felett karnyújtásnyira úszik el a búvárfotós (ez utóbbi nagyon siet, hogy elérje a hajót…), Selmeczi Dániel (neki több felvétele is látható a kiállításon) pedig a Bahamákon lélegzetvisszafojtva várta, hogy közel kerüljön egy citromcápához – az állat alá húzódott, és olyan közelről fotózta le, hogy tűélesek a cápa nem kevésbé tűéles fogai. Aki ért a vizekhez és a halakhoz, tudja, hogy milyen különleges jelenség a szardíniák vonulása, az eseményt pedig a ragadozók is kedvelik! A fekete-fehér fotón a delfinek leválasztanak egy szardíniacsoportot és a felszín felé kényszerítik őket, ahol már a madarak és a cápák is lesben állnak.

Ernie E. Suto: Az évezredes fa Ernie E. Suto: Az évezredes fa ©

Egy fa, huszonnégy kép

Vannak sportfotók is: az egymást kergető őzek bedőlnek a kanyarban, a szitakötők a legjobb helyért versenyeznek, ahonnan vadászni indulhatnak, a denevér pedig függőgyakorlatot mutat be. Az életösztönt egy béka jeleníti meg: az utolsó pillanatban ugrik el az autó elől az aszfalton, a kormorán pedig, alkalmazkodva a változásokhoz, szemétből (halászhálóból, kötelekből) épít fészket.

Kis Dávid: Hajnali fogás Kis Dávid: Hajnali fogás ©

Megkapó élmény, ahogy a fagyos csipkebogyóágon jégmadár pihen, ahogy az éneklő léprigó lehelete látszik a hidegben, vagy ahogy a hangya egy szamócalevélen lévő vízcseppből kortyolgat. Virágporszemcsék táncolnak a szélben, hajnali pára öleli Indonézia vulkáni kúpjait, fekete rigó éjszakázik a csillagok alatt, majd itt egy fa, Biatorbágy határában, amit 24-szer örökített meg a fotós – az utolsó képről éppen a főszereplő hiányzik: kiszáradt, így a történet (és a kiállítás) véget ért.

KM-SZA








hirdetés