Ima Szabolcsért

Micsoda hatalmasságok voltak ebben a csepp faluban – ámuldozott az egyik roma. – Ennyi embert én még nem láttam, minden családnak volt ma vendége! – felelt a másik.
Lefler György jegyzete.

– És kérlek szépen, még csak egy verekedés se volt! – sommázta a szomszédfaluból érkező barát a megye névadó településén, Szabolcs községben 1992 Szent László napján. Igen, akkor sokadmagammal azt hittem, hogy eljött az a nap, amikor végre „megforgatjuk” ezt a világot.

Csak képzeljék el: ott volt Antall József miniszterelnök, Szabad György, az Országgyűlés elnöke, államtitkárok, püspökök, megyei vezetők egész sora. Szent László-szobrot avattunk, az addig poros utcánk asztfaltréteget kapott, egészen ki a szemetesig. Parkoló épült, a szintén újsütetű tiszai kikötőben ott horgonyzott méltóságteljesen a sétahajó, amely a falu népét Tokajig és vissza furikázta. Az utcák zászlóruhába öltöztek, mindenki ünnepelt. Felejthetetlen nap volt ez mindannyiunknak!

Aztán elmúlt négy esztendő. Ekkor már valamelyest csökkent a lelkesedésünk, de tisztességgel megünnepeltük a honfoglalás 1100. évforulóját. Az államalapítás szabolcsi megemlékezéséig újabb négy esztendő telt el. Most, 2006 Szent László napján pedig csupán a fogatosok maradtak a falunak. Ők még idetaláltak. Nagyon messze került 1992 reménnyel teli Szent László-napja!








hirdetés