Immár új fejezet kezdődött el

A szerző 1979-ben Komlódtótfaluban
A szerző 1979-ben Komlódtótfaluban - © Archív fotó: magánarchívum
Nagygéc, Piermont – „A legenda arra buzdított, hogy ne tekintsem befejezettnek a történetet az árvízzel.”

Valamikor, hajdanában – de nem olyan régen, hogy a mai nagyapák és nagyanyák ne emlékeznének rá – egy vándorszínész kalandozott a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg területén. Az akkori ifjú és lázadó lelkű komédiást (mit kerülgessem, hogy az én magam voltam) keserű, felhős látomások kergették. Akárhova nézett a maga ifjonti életében vagy nehéz gondokkal bajlódó országában, nem túl sok remény kecsegtette a jövőt illetően. Eme kilátástalan napokban egy este egy kis faluban találta magát, és ott is egy hatalmas katasztrófa közepette. Nagygéc volt a neve a falunak.

Baljóslatú babonás szavak

A távoli hegyekben olvadt a hó, s a lentebbi vidékekre leérve a víz hatalmas árrá duzzadt. A zabolátlan Szamos folyó követelte tavaszi áldozatát a környék népétől. A gátakon a napok óta küzdők nemigen hitték, hogy már győzhetnek a rettenetes csapás ellen. A házakat, állatokat, embereket sodorta az ár. A kétségbeesett népek valami Vérbíró Hajnó nevét emlegették aki, íme most „megbosszulta a világ négy sarkát”. E baljóslatú babonás szavak szíven találtak. Beálltam a mentők közé, s tettem, amit tehettem, mentettem, ami menthető volt. De bizony nem sok maradt meg abból a faluból. Hanem egyvalami megmaradt, megmaradt örökre: a falu legendája.

Túlélte az árvizet

Ez volt talán az egyetlen dolog, amit az ifjú színész képes volt megmenteni, ami túlélte az árvizet. Ez Nagygéc mítosza, a Vérbíró Hajnó ősi meséje. A legenda arra buzdított, hogy ne tekintsem befejezettnek a történetet az árvízzel, az elpusztult faluval. Mindez csak egy bevezető mindannyiunk naposabb és boldogabb jövőjéhez és a legendás falu, Nagygéc újjáépítéséhez.

– Szendrő Iván –

Címkék: , ,







hirdetés