Ingázott a hegycsúcsok között

Eötvös Loránd kiváló fizikus és szenvedélyes hegymászó volt
Eötvös Loránd kiváló fizikus és szenvedélyes hegymászó volt
Nyíregyháza – A világhírű magyar tudós nevét egy hegycsúcs is őrzi.

– Annyi bennünk a közös, hogy én is szeretem a hegyeket – ezzel vezette be az Eötvös Lorándról tartott előadását a megyei könyvtárban dr. Kiss Csaba háziorvos, aki a híres fizikus kevésbé ismert oldalát is bemutatta a középiskolásoknak.

– Eötvös Loránd, aki 1848-ban született, bárói címet örökölt édesapjától, Eötvös Józseftől, az első felelős magyar kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterétől. Tanulmányait a piaristáknál kezdte, majd a pesti egyetem jogi karán folytatta, de természettudományi fakultásokra is beiratkozott. Atyai jóváhagyással végül a fizikusi pálya mellett döntött, és beiratkozott a természettudományok fellegvárába, a heidelbergi egyetemre, ahol summa cum laude végzett. Hazatérve kutatott, tanított, harmincévesen már a kísérleti fizikai tanszék vezetője lett. A Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tagja lett, 1889-től pedig 16 éven át az akadémia elnöke volt.

Vallás- és közoktatási miniszterként 400 népiskolát alapított, fontosnak tartotta a pedagógusok jutalmazását, és azt vallotta, hogy a vallási meggyőződésből fakadó problémákat rendeletekkel lehetetlen megoldani, ehhez tapintatra és megértésre van szükség. Tudományos pályája kezdetén a felületi feszültséget vizsgálta, később érdeklődése a gravitáció felé fordult. Torziós ingája segítségével tárták fel az USA első kőolajmezőit – évtizedeken át az volt az egyetlen gyakorlatban is használt eszköz, amivel ki tudták mutatni a föld mélyén fekvő érceket.

Lóháton járt dolgozni

Kiss Csaba előadásából kiderült: Eötvös, bár rengeteget dolgozott, a szenvedélyeire mindig szakított időt. Rendszeresen lovagolt – pestszentlőrinci házából lóháton járt be az egyetemre –, imádta a természetet, nem véletlenül lett a Magyar Turista Egyesület elnöke. Úgy fogalmazott: „Turista az, aki útra kel azért, mert foglalkozásának egyformasága, gondjainak sokasága közepett álmaiban feltünik előtte egy olyan szebb világ…”. Szenvedélyes hegymászó volt, alig volt ti­zennyolc éves, amikor feljutott Európa második legmagasabb csúcsára, a 4638 méter magas Monte Rosára. Útjain rengeteg fotót készített, felvételei érdekes kortörténeti dokumentumok.

A nevét viseli

– Már fiatalon olyan csúcsokat hódított meg, amelyekről korábban azt hitték: megmászhatatlanok. Legalább ötszáz magashegyi túrán vett részt, száztíz csúcson járt, ezek között pedig volt legalább 25–30 olyan, amelyen ő állt először. A nevéhez fűződik a Dolomitok Cadin csoportjának feltárása – e csoport minden csúcsát és hágóját megmászta, a második legmagasabb csúcs pedig az ő nevét viseli. Volt olyan csúcs, amit tizenötször is meghódított, a Monte Cristallót pedig 19-szer – mondta el dr. Kiss Csaba, hozzátéve: abban az időben nem voltak serpák, sem tökéletes minőségű felszerelés, ami még tovább növeli teljesítménye értékét. Nevét nemcsak a róla elnevezett törvény vagy inga őrzi, de egy holdkráter is.

A világhírű tudós szoros kapcsolatban állt a lányaival, Ilonával és Rolandával – egy gyermekük 1 évesen meghalt –, gyakran magával vitte őket a túráira is, a lányok pedig imádtak hegyet mászni. Igaz, a kor szokásainak megfelelően ők ezt hosszú ruhában tették.

SZA








hirdetés