Interjú: Poór Csabával, a Magyar Röplabda Szövetség elnökével

Akt.:
Interjú: Poór Csabával, a Magyar Röplabda Szövetség elnökével
© Poór Csaba
Energikus, határozott ember benyomását kelti. Talán neki sikerül az, amit elődei csúnyán elbaltáztak. Poór Csaba 2013 áprilisa óta a Magyar Röplabda Szövetség elnökeként próbálja megmutatni a fényt az alagút végén, mert nem kétséges: a világ egyik legnépszerűbb sportága kis hazánkban sötét mélységbe süllyedt.

Tőlünk alig néhány száz kilométerre, példának okául Lengyelországban – nem ritkán – tízezres csarnokba nem tudnak bepréselődni a szurkolók, miközben itthon… De él a remény, hogy mostantól, ha nem is minden, de másként lesz.

A bennfentes azt állítják, a szövetség elnöke még soha nem járt Nyíregyházán. Legfeljebb annyira régen, amire már senki nem emlékszik…

Poór Csaba: Nagyon sok minden szólt amellett, hogy ide látogassak. Aláírtunk egy szerződést, ami 5 millió forint támogatást jelent a számunkra megkülönböztető figyelmet érdemlő nyíregyházi női csapatának, illetve a Nyírsuli ezen szakágának. Mindez köszönhető annak, hogy a kormány biztos alapokat kíván teremteni a szervezeti fejlesztésre, ennek első lépéseként a tizenhat látványsportág közé emelte a röplabdát is. Ennek következményeként 2020-ig 2,1 milliárd forintot kapunk, idén 329 millióval segíti a szövetséget.

Konkrétan kik juthatnak pénzhez?

Poór Csaba: A támogatások több, mint ötven százaléka a klubok javát szolgálja, ebből részesülnek a nyíregyháziak is, a fennmaradó tételt az infrastruktúra fejlesztésre fordítjuk. Négy-négy kiemelt férfi és női csapat ötven millióra számíthat, hatvan milliót pedig a háttérországot alkotó egyesületek között osztunk szét.

A szövetséget sok kritika érte a korábbi időszakban. Mivel szembesült beiktatásakor?

Poór Csaba: Az elmúlt három évben olyan ember irányította a szervezetet, akinek csak víziója volt, mondhatnám, kamikaze módra előremenekült. Hivatalba lépésemmel az erurópai szövetséggel szemben fennálló 63 000 eurós tartozást örököltem, ez gyakorlatilag egy Ferrari ára. Elődömnek ötször adtak lehetőséget a tárgyalásra, ő azonban az emailekre sem válaszolt. Emiatt kitiltással fenyegették a magyar csapatokat. Alig fél év telt és munkánk eredményeként 43 000 eurót törlesztettünk az adósságból, a többi részletet is ki tudjuk gazdálkodni.

Nem hangzik túl jól…

Poór Csaba: Mondom tovább. Száznyolc milliós számlatartozás szakadt a nyakunkba, erre a korábbi vezetés rávállalt nyolcvan milliót a szakmai program megvalósítására úgy, hogy erre nulla, azaz nulla forint fedezete volt. Az új elnökségnek a szakmai részből sikerült tetemes tételt lefaragni, ötven millióból oldotta meg többek közt a válogatottak versenyeztetését. Mindemellett jogilag és a törvényességet tekintve rendet kellett raknunk, mivel nyugodtan állíthatom: számos olyan tétel létezett, ami nem felt meg alapszabálynak. Mást ne említsek, hiányoztak a különböző ülések utáni jegyzőkönyvi határozatok.

A meglehetősen mostoha magyar viszonyokat jelzi: nincs, legalábbis roppant kevés a néző a bajnoki mérkőzéseken, a médiában is háttérbe szorult. Lát valós esélyt a feltámadásra?

Poór Csaba: Abszolút. Különben nem lennék a helyemen. A női válogatott harmincegy éve szerepelt utoljára világbajnokságon, márpedig most csak egy lépést választja el ettől. A harmadik selejtezőkörben érdekelt a csapat, a korábbi kettőt felettébb sikeresen teljesítette, immár az elit kapuját döngeti, A magyar futball például csak álmodozhat hasonlóról…

A bajnoki színvonal ettől még nem lett jobb. Ráadásul hiányzik egy teljes generáció: a tinik társaságában többnyire rutinos. a pályafutásukat lassan befejező, levezető játékosok jutnak szóhoz. Mit tesznek a legjobb korban lévő, huszonévesek megtartása érdekében?

Poór Csaba: Nyilvánvaló, erős csapatok nélkül nincs erős szövetség. Topklubok kialakítása a cél, amelyek rendszeresen megmutatják magukat a nemzetközi kupákban. Ebben a szezonban négy magyar együttes vállalta a külföldi megmérettetést, őket összesen 10 millió forinttal támogatjuk. Egyértelműen ez a jövő útja, a játékosoknak olyan jövőképet kell vázolni, amiért megéri küzdeniük, itthon maradni.

Tiszta sor, de miként próbálják ezt elérni?

Poór Csaba: Egy történelmi jelentőségű döntéssel. Mert 1946, vagyis a szövetség megalakulása óta nem volt példa arra, hogy a nevezési díjak csökkentek volna. Mi megléptük. Negyven százalékkal kevesebbet kellett fizetniük a kluboknak, ami azonnal éreztette kedvező hatását. Főként az NB II-ben, ahová jóval több csapat jelentkezett. Megválasztásomkor hetven tagegyesülettel rendelkeztünk, ma csaknem kilencvenen tartoznak hozzánk. Minden követ megmozgatunk a sportág népszerűsítése érdekében, januártól új honlapot indítunk, ezen kívül, ahogy említettem, a klubok megerősítésre törekszünk.








hirdetés