Iránytű a jövőhöz

Meg sem lepődtem a minap, amikor fiam így szólt: Esztétikai sebész leszek! Mondta mindezt a tizennégy évesek kellő komolyságával.
Mán László jegyzete.

Azonnal ecsetelte, hogy miért és bizony jól esett, hogy a család tagjaira is áldozna majd megfelelő szaktudást. Persze korábban ugyanilyen határozottsággal jelentette ki, hogy ügyvéd lesz, majd kutató (persze a vége Nóbel-díj lesz) és még profi sportolóként is elképzelte jövőjét.

Mindig beszélgettünk az aktuális hivatásról, persze én tudtam, hogy még nem ez a végső döntés. Miért is lenne, hiszen a korosztályában nagyon kevesen tudhatják (tudhatják-e egyáltalán), hogy mi érdekli őket igazán, mi mellé teszik majd le az egyetemi vagy főiskolai felvételinél a voksukat.

Formálódó elképzelésükhöz persze adhatunk segítséget, a szülőknek kötelessége is mindez egy határig. No, nem úgy: te pedig orvos leszel és punktum! A gyerek állandósuló érdeklődése és alakuló személyisége lehet a támpont, amelyeket szem előtt tartva kormányozhatjuk a fiatalt a helyesnek tűnő irányba. Az is nagyon fontos, hogy ők saját tapasztalatokból, információkból vázolhassanak maguknak saját jövőképet, aminek első lépcsőfoka lehet a középiskola, aztán majd a tanulás folytatása.

Lehet ártani és segíteni a választásban, ám a legfontosabbat nem szabad feledni: az első és mindenek feletti a gyerek, az ő érdekeit kell szem előtt tartani. Meg kell adni annak az esélyét, hogy minél több információt szerezzen a jövő lehetőségeiről, amihez hasznos segítséget

 adhatnak az iskolai nyílt napok, az olyan pályaválasztási kiállítások, mint amilyen a mostani bujtosi csarnokbeli.








hirdetés